– Hogyan kezdődött az alcsíki cigánypasztoráció? Hogyan tudták megszólítani a cigány közösségeket, és tevékenységükben mire tették a hangsúlyt? 

– Áldozópappá szentelésemkor, amikor Kovács Gergely érsek atya az alcsíki főesperesi kerület cigánypasztorációs lelkészévé nevezett ki, széles mosoly terült el az arcomon, amit nem tudtam elrejteni, hiszen a néhány kilométerre fekvő Csíkbánkfalváról származom. Később az érsek atya eljött Csíkszentmártonra, és a polgári, illetve az egyházi elöljárókkal megbeszélte, hogy milyen tevékenységek, milyen események, milyen programok lesznek részei a roma közösségek lelki gondozásának. Fontos volt az is, hogy odamenjünk hozzájuk, hogy tudatosítsuk bennük: van egy pap a számukra, akire ezentúl számíthatnak. Ezután az érsek atyával kidolgoztunk egy forgatókönyvet, amely szerint alakulhatott az alcsíki övezetben a pasztorációs munka. Kis lépésekben gondolkodtunk, és fontosnak tartottuk, hogy a gyerekeken keresztül szólítsuk meg a családokat, a szülőket és mindenkit, aki a cigánypasztoráció részese lehet. Éppen ezért az első eseményünket a gyereknapon tartottuk meg Csíkszentmártonon, ahol önkéntesek segítettek nekünk. Mi is izgultunk, és a részt vevő gyermekek is, hogy milyen lesz ez. Az ebédnél volt olyan gyermek, aki nem tudta, hogyan kell megfogni a kanalat, más akkor rajzolt életében először. Sok mindent tanultak, jól érezték magukat, úgyhogy a következő évben büszkén fogtunk neki a szervezésnek.

– A felnőtteket is sikerül bevonni közösségi rendezvényekbe?

– Családos programokat is szervezünk, a felnőtteket is meg akarjuk szólítani, be akarjuk őket vonni. A legnagyobb rendezvényünk minden évben a cigányok világnapja. Fontosnak tartjuk, hogy tudatosan éljék meg a cigány kultúrát és ismerjék meg a gyökereiket. Az utóbbi három évben a cigányok világnapján zenés rendezvényeket szerveztünk Csíkszentimrén. Közeli települések önkormányzatai és Hargita Megye Tanácsa is támogatást nyújt a szervezésben. Természetesen szentségi szempontból is figyelünk a cigány testvérekre, mert nagyon sokan nem jutottak el odáig, hogy a keresztség szentségében részesüljenek, pedig mi azt látjuk, hogy van igényük erre.

– Ahogyan említette, lelkipásztorként sok rendezvényszervezői feladatot végez. Számított erre tevékenységének kezdetén?

– Korábban én is feltettem magamnak a kérdést, hogy tulajdonképpen rendezvényszervező vagyok vagy lelkipásztor, mert a cigánypasztorációs tevékenységben a hangsúly a profán programok szervezésére került. Viszont rájöttem, hogy hiába hívom a templomba őket, hiába keresztelem őket sorra, ha nem lehet velük a vallásról és a szentségekről beszélni. A közösségépítéshez szükség van arra, hogy a rendezvényeken, amelyekre meghívjuk őket, közel kerüljünk egymáshoz. 

– Van arról adat, hogy hányan keresztelkedtek meg eddig, és hogyan látja, van változás azoknak az életében, akik részesültek a keresztség szentségében?

– Feladatom fő célja a szentségek kiszolgáltatása, valamint az üdvösségre való vezetés. Amikor nekifogtam a munkának, máris az első hetekben jelentkeztek családok, hogy kereszteltetni szeretnének. Emlékszem, első évben fiatalokat, felnőtteket kereszteltem többségben. Ma is akad egy-két felnőtt, de elértük, hogy az alcsíki főesperesi kerületben most már kisgyerekeket, csecsemőket keresztelek. Nagy teljesítménynek tartom. Eddig kétszázharminchárom keresztelés történt, hetvenöt elsőáldozó volt és harminchárom bérmálkozó. Ezen gyerekek, felnőttek, családok esetében, ha lassú léptékben is, de látszik a fejlődés. Az a legnagyobb visszajelzés, amikor a település többségi lakosai tudtomra adják, hogy érezhető a változás. 

– Cigánypasztorációért felelős lelkipásztorként tud segíteni a cigány közösségekben élő hátrányos helyzetű gyermekeknek, felnőtteknek felzárkózni?

– Nagyon fontos a felzárkózás, és az is, hogy a társadalmi normák szerint éljenek. Próbáljuk úgy nevelni erre a cigány testvéreket, hogy közben megőrizzék cigány identitásukat. Az alcsíki településeken vannak olyan fiatal családok, amelyek próbálnak beilleszkedni a közösségbe. Csíkszentsimont hoznám fel példaként, ahol azt vettem észre, hogy azok a cigány fiatalok, akik jártak külföldön, próbálják követni a magyar közösségben lévő, velük egyidősek példáját. Próbálják ugyanazt megadni a gyermeküknek és iskolába, óvodába küldik őket. Viszont vannak nehéz eseteink is, amikor hiába ajánljuk fel a lehető legtöbbet egy családnak, nem akarnak változtatni az életükön. Feltevődik a kérdés, hogy vajon a változás a mi akaratunkon, vagy az övékén múlik, és az is, hogy mit kellene tenni ahhoz, hogy az ő akaratuk legyen az, hogy a gyermekek iskolába járjanak.

– Kik segítik a munkájában? Vannak önkéntesek, akikre számíthat?

– Harmincöt önkéntessel és egy munkatárssal büszkélkedhetek. Öröm, hiszen nagyon sok magyar fiatal vállalja, hogy lehajol cigány testvéreinkhez és segít. Fontos számomra, hiszen már kialakult egy erős csapat, és mindenki tudja a feladatát, mindenki a helyén van. Természetesen nyitott a csapat új önkéntesek befogadására is, ennek érdekében szervezzük meg minden év őszén az önkéntesek találkozóját, amerre új, szolgálni vágyó embereket várunk. Idén külön cél az, hogy minden falurészből legyenek cigány önkéntesek is. Úgy gondolom, fontos őket is bevonni a szolgáló szeretet körforgásába.

– Több mint három év ci­gánypasztorációs tevékenység után hogyan látja, milyen eredményeket értek el? Milyen terveik vannak a jövőre?

– Eredményes volt az elmúlt idő. Abból a szempontból is, hogy sikerült – azt mondanám, hogy mintegy hetven százalékban – lerakni az alapokat. Erre már csak építés következik. A templomba járási arányon kell alakítsunk, és akkor máris elértünk egy nemes eredményt. Cél az, hogy az erdélyi egyházmegye minden főesperesi kerületében jelen legyünk, dolgozzunk, szolgáljunk. Próbálunk a jövőben is jobbnál jobb, szebbnél szebb programokat szervezni, figyelve a hitéletre is, szentségek kiszolgáltatására, az üdvösségre való vezetésre, hiszen ez a fő cél. Ugyanakkor érzékenyítő programok segítségével szeretnénk közelebb hozni a többségi társadalmat a cigány testvérekhez. Isten segítségével, remélem, minden szépen alakul.