erős felhőzet
A gulágok erdélyi magyar áldozatai
Csíkszereda az egyik állomása annak a vándorkonferenciának, amely a Szovjetunióban működő kényszermunkatáborok – a gulágok és a GUPVI – működését, illetve a magyarországi, valamint erdélyi magyar áldozatainak tapasztalatait, életútját hivatott bemutatni. A budapesti Fővárosi Örmény Önkormányzat és a Gulág Emlékbizottság közös konferenciája ma délután 4 órától kezdődik Csíkszereda Polgármesteri Hivatalának dísztermében.
[caption id="attachment_38959" align="aligncenter" width="1400"]
A Sapientia egyetemen nyílt meg az erdélyi magyarok gulágjárását bemutató kiállítás. Ébren tartott emlékezet Fotó: László Róbert[/caption]
Az Elkobzott életek című előadássorozat az 1944 őszétől a Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves rabságával, a fogolyélet mindennapjaival, a túlélők szabadulásának körülményeivel és az elhurcoltak pszichológiai, vallási vonatkozásaival foglalkozik. Az előadásokat két erdélyi helyszínen mutatják be, ma Csíkszeredában, vasárnap pedig Szamosújváron. Az első konferencia Budapesten volt október 11-én – tudtuk meg Esztergály Zsófia főszervezőtől, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökétől.
Ma tizenkét előadást hallhatunk, amelyekből ötöt felvételről vetítenek majd, mivel a magyarországi kutatók közül többen nem tudnak személyesen jelen lenni. A témák között szerepel a Szovjetunióban található kényszermunkatáborok ismertetése, valamint az erdélyi magyarok szovjet fogságával kapcsolatos kutatások jelenlegi helyzete. Az előadások kitérnek a fogolyszedés okaira és körülményeire, a foglyok társadalmi összetételére, a kiszállítás útvonalára, a fogság helyszíneire, a fogolyélet mindennapjainak bemutatására. Csak Erdély területén több mint 20 ezer embert hurcoltak el a GUPVI-táborokba, 8-10 ezer embert román táborokban tartottak fogva, gulágokba pedig csaknem 2 ezer embert deportáltak.
– Hiánypótlók ezek az előadások, mivel nagyon sok szempontból csak most kezdték vizsgálni ezt az időszakot. A ma délutáni előadások közül kiemelném Becker Norbert Gyula történész és lelkipásztor előadását, amelyben az elhurcolt papok és lelkészek táborbeli szolgálatáról beszél. Sárándy Tamás, a Maros Megyei Múzeum muzeológusa pedig A Securitate és a magyar kisebbség című előadásában az Erdélyben elhurcolt magyarok számbavételét mutatja be. Ezt a kutatást Novák Csaba Zoltán végezte a román titkosszolgálat anyagait felhasználva – emelt ki néhány érdekes témát Esztergály Zsófia.
Az előadásokban körüljárják az erdélyi magyar értelmiség internálását, a kollektív bűnösséget. Nagy Benedek politikai elítélt a Duna-delta kényszermunkatáborairól beszél, Muradin János Kristóf gulágkutató, a Sapientia – EMTE oktatója az Erdélyi magyarokról a GUPVI lágereiben című előadásában kitér a magyar–örmény vonatkozásokra is. Az utolsó előadást Nagy Mihály Zoltán történész tartja Egy megfigyelt élet címmel, amelyben Márton Áronról, Erdély püspökének a Securitate célkeresztjében zajló életéről értekezik.
Márk Boglárka
A Sapientia egyetemen nyílt meg az erdélyi magyarok gulágjárását bemutató kiállítás. Ébren tartott emlékezet Fotó: László Róbert[/caption]
Az Elkobzott életek című előadássorozat az 1944 őszétől a Szovjetunió által működtetett táborokba hurcolt magyarországi és erdélyi magyar civilek többéves rabságával, a fogolyélet mindennapjaival, a túlélők szabadulásának körülményeivel és az elhurcoltak pszichológiai, vallási vonatkozásaival foglalkozik. Az előadásokat két erdélyi helyszínen mutatják be, ma Csíkszeredában, vasárnap pedig Szamosújváron. Az első konferencia Budapesten volt október 11-én – tudtuk meg Esztergály Zsófia főszervezőtől, a Fővárosi Örmény Önkormányzat elnökétől.
Ma tizenkét előadást hallhatunk, amelyekből ötöt felvételről vetítenek majd, mivel a magyarországi kutatók közül többen nem tudnak személyesen jelen lenni. A témák között szerepel a Szovjetunióban található kényszermunkatáborok ismertetése, valamint az erdélyi magyarok szovjet fogságával kapcsolatos kutatások jelenlegi helyzete. Az előadások kitérnek a fogolyszedés okaira és körülményeire, a foglyok társadalmi összetételére, a kiszállítás útvonalára, a fogság helyszíneire, a fogolyélet mindennapjainak bemutatására. Csak Erdély területén több mint 20 ezer embert hurcoltak el a GUPVI-táborokba, 8-10 ezer embert román táborokban tartottak fogva, gulágokba pedig csaknem 2 ezer embert deportáltak.
– Hiánypótlók ezek az előadások, mivel nagyon sok szempontból csak most kezdték vizsgálni ezt az időszakot. A ma délutáni előadások közül kiemelném Becker Norbert Gyula történész és lelkipásztor előadását, amelyben az elhurcolt papok és lelkészek táborbeli szolgálatáról beszél. Sárándy Tamás, a Maros Megyei Múzeum muzeológusa pedig A Securitate és a magyar kisebbség című előadásában az Erdélyben elhurcolt magyarok számbavételét mutatja be. Ezt a kutatást Novák Csaba Zoltán végezte a román titkosszolgálat anyagait felhasználva – emelt ki néhány érdekes témát Esztergály Zsófia.
Az előadásokban körüljárják az erdélyi magyar értelmiség internálását, a kollektív bűnösséget. Nagy Benedek politikai elítélt a Duna-delta kényszermunkatáborairól beszél, Muradin János Kristóf gulágkutató, a Sapientia – EMTE oktatója az Erdélyi magyarokról a GUPVI lágereiben című előadásában kitér a magyar–örmény vonatkozásokra is. Az utolsó előadást Nagy Mihály Zoltán történész tartja Egy megfigyelt élet címmel, amelyben Márton Áronról, Erdély püspökének a Securitate célkeresztjében zajló életéről értekezik.
Márk Boglárka
