Évről évre apad a tusnád községi gazdák szarvasmarha-állománya, és ezzel arányosan a feldolgozóknak kínált tejmennyiség is. Az elmúlt tíz esztendő alatt számos kisgazdaság nemcsak a tejtermeléssel és az állattartással hagyott fel, de más, korábban megélhetést biztosító mezőgazdasági tevékenységgel is. Az a néhány tejtermelő, aki a községközpontban eddig a Covalact tejcsarnokán keresztül értékesítette a tejét, a tejüzem áprilisi szerződésbontásával gyakorlatilag a kegyelemdöfést is megkapta. [caption id="attachment_27707" align="aligncenter" width="1000"] Bakos József, a tusnádi állattartók egyesületének elnöke. Megfogyatkoztak Fotó: Domján Levente[/caption] Nehéz idők járnak a tusnádi, pár tehenes tejtermelő gazdákra – ismeri el lapunknak Bakos József, a Tusnádi Szarvasmarha-tenyésztők Egyesületének elnöke. A község nagytusnádi tejbegyűjtőjéhez ugyanis április 9. óta már az addigi felvásárló, a sepsiszentgyörgyi Covalact tejszállító járműve sem kanyarodik be. A tejfeldolgozó döntésével a településen öt gazdát hozott kényelmetlen helyzetbe: a tejüzem nagytusnádi csarnokába ugyanis mindössze ennyien hordták a tejet, havonta néhány ezer litert. Újtusnádon ellenben szerződést hosszabbított a cég: az ottani tejcsarnok jelenleg – napi 250 literes mennyiséget begyűjtve – kilenc aktív tejtermelővel dolgozik együtt. Tőlük a háromszéki feldolgozó még a következő tizenkét hónapban is hajlandó átvenni a tejet. Mint Bakos Józseftől megtudtuk, a községen belül az állományfogyás azonban nem az utóbbi egy-két évben kezdődött: a szarvasmarha-állomány apasztása, eladása, és az állattartásról való lemondás az alcsíki községben a 2000-es évek óta tendencia. Így például míg 2005-ben Nagytusnádon 117 jószágot tartottak a gazdák, addig az istállókban ebből már csak 32 szarvasmarha maradt, az is húsznál több, zömében idős gazda között megosztva. Újtusnádon a tíz évvel ezelőtti 260 fejőstehénből a kijáró csorda mára már csak 72 szarvasmarhát számlál. Csíkverebesen szintén hasonló állományfogyás mutatkozik: a Tusnád községhez tartozó kistelepülésen a 2005-ben jegyzett 78 tehénből mára 6 maradt. Igaz, teszi hozzá Bakos, időközben Újtusnádon egy közel száztehenes farm, míg Verebesen egy 24 egyedes fejősállománnyal rendelkező farm is létrejött. A kisgazdaságok azonban sorra felszámolódtak. – Hogy miért? A határban, a külterületeken rosszak az útviszonyok. A falu öregedik el, nincs ki segítsen a kaszálásnál, takarásnál, a fiatalok nem foglalkoznak állattartással. Nyoma sincs már a 90-es évek elején tapasztalt lelkesedésnek. De mitől is legyen a kiszámíthatatlan értékesítés és a mostanihoz hasonló alacsony felvásárlási árak mellett… Mi a tejet most is 60-70 banis literenkénti áron adtuk el, ehhez képest a tusnádi borvízért 1 lej 15 banit fizetnek. A borjak, selejtmarhák közös értékesítését sem tudtuk egyesületen belül megoldani, pedig volt rá kísérlet. Nem működött. Hiába hívtam a felvásárlót pénteken 10 órára, ha előző csütörtök-szerdán a gazda a borját, tehenét otthonról az első érdeklődőnek eladta – sorolja a közös értékesítés meghiúsulásának okait Bakos. Megjegyezte, a korábbi állatorvosnál gondok voltak az állatnyilvántartás vezetésével és követésével, de a rosszul csapódott le az is, hogy az állattámogatást két éve összevonták a földalapú támogatással. Bakos József, szarvasmarhatartó gazdaként a Covalact szerződésbontása után a tejet jelenleg a Brassó megyei Olympus tejfeldolgozónak értékesíti. A nagytusnádi csarnok számára termelő 1-2 tehenes gazdákkal azonban a görög tulajdonú tejüzem sem hajlandó szerződést kötni. Domján Levente