Régóta érlelődik a vágy, az igény, hogy Nagy Istvánról vagy Nagy Istvánnak is készítsünk egy nagy kiállítást, és erre remek alkalmat szolgáltatott a művész születésének másfél százados évfordulója – jelentette ki Túros Eszter művészettörténész, a Csíki Székely Múzeum muzeológusa, aki tegnap délelőtt az utolsó simításokat végezte a kiállításon kurátortársával, Székely Sebestyén György művészettörténésszel, a kolozsvári Quadro Galéria igazgatójával együtt.
Túros Eszter hangsúlyozta, a kiállítás jó alkalom arra, hogy jobban megismertessék a nagyközönséggel, de akár a szakmával is, mert egyrészt „nagyon keveset tudunk róla itthon”, másrészt pedig a szakma „folyamatosan szuperlatívuszokban beszél” művészetéről. Mint mondta, a kiállítás az évfordulós jellegen túl ezt, a Nagy István személyét és művészetét övező kettősséget kívánja feloldani.
– Remélhetőleg úgy sikerül az élettörténet mentén haladva bemutatni az alkotásait, hogy átfogó képet kaphassunk az életművéről – hangsúlyozta a művészettörténész.
A kurátor kitért arra is, hogy bár a Csíki Székely Múzeum több alkalommal szervezett jelentős egy-egy alkotó vagy iskola munkásságát bemutató, számos látogatót vonzó kiállítást, ez az első nagy jelentőségű tárlat, amely az intézmény saját szervezésében jött létre, nem máshol összeállított kiállítási anyagot fogad be.
– Nem vendégkiállítás, ugyanis mi vagyunk a kezdeményezői, a szervezői és a lebonyolítói – emelte ki –, és ilyen szempontból azt hiszem, hogy ez nagyon fontos momentum a múzeum történetében.
A kiállításon látható anyagról szólva elmondta, hogy a Csíki Székely Múzeum tulajdonában lévő anyag „nagyrészt szerepel a kiállítás anyagában”, megjegyezve, hogy nagyon szereti „ezt a korai, gyönyörű anyagot”.
– Igyekeztünk minden életszakaszához képeket társítani, így a legnagyobb magyarországi múzeumoktól szinte minden olyan magyarországi múzeumtól kölcsönöztünk, ahol vannak Nagy István-munkák, a kolozsvári és a vásárhelyi múzeumból, az unitárius egyháztól, valamint számos magángyűjtőtől – fűzte hozzá.
A kiállítás másik kurátora, Székely Sebestyén György művészettörténész, a kolozsvári Quadro Galéria igazgatója a vendéglátó intézménynek a kiállítás létrejöttében tapasztalt nyitottságát, ugyanakkor beszámolt arról, hogy nehéz átfogó képet alkotni Nagy István művészetéről, ugyanis „rengeteget alkotott, ennek ellenére nagyon sok fontos munkájáról nem tudjuk, hogy hol van”.
– Rengeteg magángyűjteményben lappang még Nagy István-munka, kutatómunkát kellett végezni sok esetben ahhoz, hogy egy-egy munkát megtaláljunk – számolt be a művészettörténész. – Voltak olyan művek, amelyeket végül nem is sikerült kölcsönkérni a tárlatra, mert nagyon későn kerültek elő. Mindezek ellenére azt mondhatom, hogy talán ez az eddigi egyik legváltozatosabb válogatás – fűzte hozzá.
A kurátor emlékeztetett arra, hogy legutóbb 2019-ben Budapesten, a Kieselbach Galéria rendezett átfogó Nagy István-kiállítást, 1973-ban pedig a Marosvásárhelyi Múzeum rendezett egy nagyon jelentős kiállítást a mindszenti születésű alkotó műveiből. Hangsúlyozta, hogy a csíkszeredai kiállítás jelentőségét az adja, hogy átfogja a teljes Nagy István-i életművet, ugyanis „a Csíki Székely Múzeumnak nagyon jelentős anyaga van a korai művekből, az 1900 és 1910 között készült rajzokból, amelyeknek nagy része korábban nem szerepelt a Nagy István kiállításokon”.
Nagy István első kiállítását Csíkszeredában tartotta 1902-ben. Székely Sebestyén György szerint nagy valószínűséggel a mostani kiállításon is szerepel két olyan munka, amely az első kiállításon is látható volt.
– Az első teremben van két olyan rajz, amelyről valószínűnek tartom, hogy szerepelt az első kiállításon: az egyik egy Párizsban rajzolt akttanulmány – azonosítható, hogy a Julian Akadémia műtermében készült –, a másik egy férfiportré 1899-es keltezéssel, amit vagy Münchenben, vagy Párizsban festett, tehát mindenképpen a külföldi tanulmányai idején. Az 1902-ben rendezett első csíkszeredai kiállítása sajtójában említik azt, hogy itt számos főiskolai tanulmányt, portrékat, aktokat is kiállít – indokolta feltételezését a művészettörténész.
A szakember kitért Nagy István művészetének megítélésére is.
– Nagy István nagyon érdekes jelenség, időnként felfedezik – jegyezte meg. – Tehát időnként úgy kezdünk el vele foglalkozni, mintha azt soha korábban nem tudtuk volna, vagy valamiféle bűntudattal, hogy valami miatt elfelejtettük, és minden alkalommal egy kicsit más lesz belőle, más fényben mutatja meg Nagy Istvánt.
Hangsúlyozta, hogy jelen kiállításon arra törekedtek, hogy időrendi sorrendben mutassák be az életművet.
– Ez önmagában egyáltalán nem egy újító szempont, viszont Nagy István esetében ez azért volt fontos, mert nála nagyon gyakran az történik, hogy tematikusan vagy motívumok szerint csoportosítják a műveket, olyan műveket, amelyek akár 20 év elteltével készültek, és emiatt nagyon nehéz érezni mögöttük azokat a történéseket, amelyek indokolták azokat a képeket. Például egy 1913-as, birkapásztort ábrázoló pasztellképet kiállítanak egy 1930-as birkapásztorral, noha a kettőt teljesen más körülmények között festette: a ’13-ban festett birkapásztor – és most konkrétan egy képről beszélek, ami az unitárius egyház tulajdona –, azt akkor festette, amikor a Békási-szoros, a Gyilkos-tó környékén időzött nagyon sokáig, ott alakult ki a sajátos nyelvezete, míg a ’30-as években festett pásztorok, juhok már emlékezetből visszaidézett, a honvágy által előcsalogatott emlékképek. És ezt próbáltuk így az időrendi felhúzással szemléltetni, szerettük volna elérni, hogy látszódjanak azok a művek létrejöttét meghatározó történések – számolt be a kurátor.
A Nagy István hagyatékát őrző bajai Türr István Múzeum is adott kölcsön képet a kiállításra, noha saját rendezvénnyel is készül a másfél százados jubileumra. N. Kovács Zita művészettörténész, az intézmény igazgatója elmondta, hogy mintegy hetven Nagy István-mű van a tulajdonukban, ezt a bajai Vojnits-kúriában berendezett állandó kiállításon láthatja a közönség. Mint mondta, sokan nem értik Nagy István képeit, mikor első alkalommal szembesülnek velük.
– Olyan, mintha egy halvány függöny eltakarná, állna köztük. És ezt nekik fel kellett fejteni – mondta. – Viszont aki egyszer az aurájába került, akár Nagy Istvánt, akár csak a műveit ismerve, őrült vonzódás születhet irántuk. És nagyon örülök, hogy itt közel kétszáz munka mutatja meg az ő elképesztően színes, intelligens és mély életművét. Ami olyan, mint amilyen ő volt. És ez a hitelesség nagyon fontos.
A művészettörténész-intézményvezető örömét fejezte ki, hogy Csíkszeredában lehet, láthatja a kiállítást, hangsúlyozva, hogy az eseménysor Baján folytatódik, „és végre arra a helyre kerül Nagy István, amit valóban megérdemel”.
A kiállítás hivatalos meg­nyitóját ma – a művész születésnapján – délután 5 órakor tartják a Csíki Székely Múzeumban.