Máig emlékszem a tizennyolcadik születésnapomra. Akkor mentem el először – keresztanyám kíséretében – életem első véradására a Csíkszeredai Vérközpontba, ennek immár idestova tíz éve. Az orvosok szerint az emberi vért nem lehet mással helyettesíteni. Sajnos nagyon széles a betegségskála, így rengetegen szorulnak vérát­ömlesztésre vagy pótlásra. A kórházak részéről folyamatos az igény a vérkészítményekre, így minden egészséges személy sokat tehet embertársaiért azzal, hogy vért ad. Lassan egy éve országosan megemelték a véradásért járó ételjegy értékét, közel a triplájára. 
Elmondanám személyes motivációmat a véradással kapcsolatban. Elképesztően félek a tűktől, ezért volt a kíséret, amikor legelőször ellátogattam a vérközpontba. Ma már egyedül is szívesen megyek, ha előzőleg barátkozhatok pár napot a gondolattal, de a vérközpont dolgozói is sokat segítenek túllendülni kezdeti félelmeimen, ami pontosan a karomra helyezett nyomókötésig tart. A véradás által egyrészt minden alkalommal leküzdöm már-már beteges félelmemet a tűket illetően, másrészt a véradást én is fontosnak tartom – néha azzal bátorítom magam, hogy egy kis szúrással emberi életet menthetek, és ez felbecsülhetetlen. 

Tíz éve, amióta vért adhatok (testsúlyi, életkori és egyéb kritériumnak eleget téve), több mint húsz alkalommal küzdöttem le egyik legnagyobb félelmemet, és merem hinni, hogy segítettem ismerős vagy éppen idegen személyeknek. Öröm ez számomra. Egyszerre megkönnyebbülök és büszke is vagyok magamra – habár, megjegyzem, véradáskor egyszerre vagyok nevetés és csodálkozás kiváltója –, mert a félelmem és bátorságom érdekes kombinációja eredményének lehetnek tanúi a vérközpont dolgozói. Férfimunka ez számomra! Még ha különösebb megerőltetést nem is, de igazi lelki felkészülést és elszántságot igényel tőlem, hogy évente megtegyem, ami lassan hagyományossá vált számomra. A portugál világklasszis futballsztár, Cristiano Ronaldo példája az egyik személyes kedvencem, aki egyetlen tetoválást sem varratott magára azért, hogy időnként véradóként is tudjon segíteni.
Június 14-én immár huszadik éve ünnepelték a vér­adók világnapját, s e közösségnek már tizedik éve, hogy tagja vagyok én is. Négy nemzetközi szervezet, az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Vöröskereszt és Vörösfélhold Társaságok Nemzetközi Szövetsége (IFRC), a Véradó Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (IFBDO) és a Nemzetközi Vérátömlesztési Társaság (ISBT) 2004. június 14-én tartotta meg elsőként a világnapot, mely Karl Landsteiner osztrák–magyar Nobel-díjas tudós, az AB és a 0 vércsoportok felfedezőjének születésnapja is egyben. Céljuk felhívni a figyelmet a véradás fontosságára, a biztonságos vérkészítmények szükségességére, valamint a donorok iránti elismerés és hála kifejezésére.
A világnap azonban nem sokat számít, sokkal fontosabb, hogy amíg egészségnek örvendünk, segíthetünk, és segítsünk is! Mi, véradók, sokkal hálásabbak lehetünk azért, hogy adhatunk, mint azok, akiknek adjuk.