– Mozgalmas heted volt?

– Igen! Hétfőn mászófalazni voltunk a kilyénfalvi búcsún, kedden és szerdán elutaztam, csütörtökön a Súgó-barlangnál voltam, ahol a szezon egyik legzsúfoltabb napja volt, öt csoportot vezettünk a társammal együtt végig a barlangon, hétvégén pedig a hegyimentőcsapattal a búcsús ünnepségeken biztosítunk felügyeletet.

– Barlangi túravezetésben veszel részt néhány hónapja. Hol és milyen formában találkoztál ezekkel a tevékenységekkel először? 

– Semmilyen izgalmas történetem nincs ezzel kapcsolatban, egyszerűen annyi történt, hogy egyik ismerősöm, a Gyilkostó Adventure Egyesület vezetője megkérdezte, lenne-e kedvem náluk önkénteskedni. Korábban a Gyergyószentmiklósi Vöröskeresztnél vettem részt néhány eseményen, valamint elsajátítottam az elsősegélynyújtás alapjait. 

– Vannak még hasonló korú önkéntesek a csapatban? 

– Igen, a Gyilkostó Adventure Egyesület nagy része fiatal, 18–25 év közötti, kiskorú pedig még egy személy van rajtam kívül.

– Azelőtt jártál már barlangi túrákon? 

– Nem, a csapattagokkal voltam ott először ismerkedni a barlanggal tavaly, december elején.

– Milyen érzés volt? 

– Nagyon érdekelt, főként a történetmesélés része, hiszen ez is hozzátartozik a munkához: végigvezetni a csapatokat a barlangon és érdekes információkkal gazdagítani közben. Ekkor el is döntöttem, hogy ebben részt szeretnék venni, és jelenleg ez az életem jelentős részét teszi ki. A vakációban az időm nagy részét a csapattal töltöm, vagy a barlangnál, vagy gyerekeknek kialakított mászófalazás lebonyolításában segédkezem a Salvamont Multisalva hegyimentőcsapatnál.

– Barlangi idegenvezetés, hegyi túrák, alkalmanként via ferrata túrák. Mit szólnak ehhez a szüleid?

– Támogatják az ötletet, hiszen tudják, hogy szeretek a természetben lenni, nagyra értékelik az önkéntességet, és nem utolsósorban jól ismerik a csapatot, megbíznak azokban az emberekben, akikkel töltöm az időmet. Mindig van felnőtt felügyelet, a túravezetésben is mindig van mellettem egy 18 évet betöltött személy. Tudják, hogy hasznos dolgokkal töltöm az időmet, és mindig mozgásban vagyok, nem unatkozom.

– Mit jelent számodra az önkéntesség?

– Az iskolában is nagyon sok fakultatív tevékenységben veszek részt, így nem volt idegen számomra ez a terület. Szeretem az emberek társaságát, szeretem hasznosnak érezni magam, és azt gondolom, sokkal több önkéntesre lenne szükség minden területen. A Vaskertes Általános Iskola művészeti osztályában tanulok, ősszel kezdem a nyolcadik osztályt. Próbálom hasznossá tenni magam az iskola életében, diáktanácstag vagyok, versenyekre is járok, és részt vettem az Erasmus programban, mely során egy törökországi kiránduláson is voltam.

– Veszélyérzet, félelem – hogy állsz ezekkel az érzésekkel? 

– Kiskoromban is sok időt töltöttem a szüleimmel a természetben, az erdőben, így természetes közeg ez számomra. Ehhez hozzájön, hogy olyan emberekkel vagyok körülvéve az önkéntes munka során, akikkel biztonságban érzem magam. 

– Túravezetőként találkozhatnak veled a Súgó-barlangba látogatók. Tapasztaltál negatív előítéletet a fiatal korodra való tekintettel? 

– Nem, épp az ellenkezőjét! Korábban úgy mutatkoztam be a csapatoknak, hogy elmondtam az életkoromat is, ami csodálkozást, örömet váltott ki az emberekből. Amikor nem említem, hány éves vagyok, sokkal idősebbnek gondolnak, és ha kiderül, hogy csak tizennégy vagyok, akkor csodálkoznak és jólesően meglepődnek. Ami nehézséget jelentett, az a román nyelvismeret, de igyekszem ebben is fejlődni: a szezon elején még nem tudtam megszólalni románul, most már, ha hibásan is, de beszélek. Ez a környezet nagyon jó lehetőséget ad a tanulásra, fejlődésre ilyen szempontból is. Angol idegenvezetésre is szükség van időnként, ott is boldogulok, kevés segítséggel.

– A vasaltúton is eligazodsz. A sziklamászásba belekóstoltál már? 

– Még nem, de nagyon közel állok hozzá. Az elkövetkező pár hétben ki fogom próbálni, nagyon készülök. Az alapokat, a kötélcsomózásokat már tudom, az ereszkedéseket is, hiszen nemrég voltunk a Gyilkos-tónál a csapat tagjaival: egy kisebb sziklafalnál gyakoroltak, én néztem, figyeltem és kérdeztem. Szerencsés vagyok, hogy minden kérdésemre választ kapok, és így sokkal könnyebb lesz a gyakorlat is.

– Nyilvános dicséretet is kaptál az önkéntes munkád kapcsán a közelmúltban…

– Több visszajelzést kaptam a munkámról, de nemcsak én: a csapat önkénteseit többször megdicsérték az utóbbi időben. A napokban is kaptam egy kedves visszajelzést egy túrázótól, megköszönte az idegenvezetést és hangsúlyozta, hogy sok újat tanult tőlem. Én viszont úgy érzem, hogy bár tudok dolgokat, nagyon sok mindent még nem, hiszen hogyha bonyolultabb geológiai kérdéseket tennének fel, nem tudnék válaszolni. De folyamatosan tanulok, a csapattársakkal a túrák szünetében szakkönyveket lapozunk, idegen szavakat tanulunk és egymás között is megosztjuk az ismereteket.

– Biztosan vannak olyan készségeid, amelyeket itt tudsz kamatoztatni a legjobban…

– Igen, a hangos beszédet és a hadarást! Ezek mostanáig nem tűntek pozitív készségeknek, de legutóbb, amikor jött egy csapat, és összesen negyven percük volt a Súgó-barlang bejárására, én a bevezetőt nagyon gyorsan, de érthetően el tudtam mondani nekik, amivel nyertünk legalább tíz percet. Most már örülök, hogy tudok hadarni, és hogy az érthető is, korábban nem gondoltam, hogy ez a képességem is ilyen hasznos lesz!