Az utóbbi években egyre több olyan szakmáról, hivatásról tudunk, amelyeket kevesen választanak, így az azzal foglalkozó szakemberek száma fogy. Kevés a családorvos, az intenzív terápiás orvos, az építőipari munkás, a villanyszerelő, a pásztor és még sorolhatnám. Valami megváltozott a szempontjaink tekintetében, de nem feltétlenül csak az utóbbi pár évben, talán korábban kezdődött a gond…
A szüleim azt a tanácsot adták annak idején, hogy tanuljak minél többet, azért, hogy olyan munkám legyen, ami mellett nem kell a föld megművelésével vagy bármilyen mellékállással foglalkoznom. Ma már elmondhatjuk, hogy mindenki több lábon szeretne állni, és a lehető legkülönbözőbb területeken is helytállni, pénzt keresni, ugyanakkor elegendő szabadidőt is szeretne, amikor végre önmaga lehet.
Hatalmas itt az ellentmondás, és nehéz megtalálni az egyensúlyt az állandó rohanásban. Mert ha munkáról van szó, a „Mennyit keresel?” kérdést az „És az nehéz?” követi – ez pedig annyira relatív, hogy szinte lehetetlen rá válaszolni. Nehéz, mert súlyos döntéseket kell hozni? Vagy mert monoton tevékenység, ami eltompít minden érzékszervet? Nehéz, mert a családtól távol, rossz körülmények között kell végezni?
A nehéz munkát többnyire fizikai értelemben használjuk, pedig számos esetben a szellemi kimerültség ugyanolyan méreteket és tüneteket okoz… A jó hír ebben az esetben az, hogy mozgással, kertészkedéssel, kirándulással remekül orvosolható a probléma.

A Hargita megyei állásajánlatokat böngészve elgondolkodtató, hogy többnyire bolti eladókra, építőipari munkásokra és pincérekre van szükség, vagy legalábbis ezeket az állásokat hirdetik meg leggyakrabban, tehát a hiány egyértelmű. Az is észszerűnek tűnik, hogy nem akar mindenki ezen állások valamelyikében elhelyezkedni, s más, alternatív megoldásokat keres, vagy akár saját vállalkozást indít. Ez utóbbi esetében is fennáll a magánélet és a munka közötti egyensúly megbomlása, ami hosszú távon nem tartható fenn. Az igények és a lehetőségek összeegyeztetése mindig is nehézséget okoz, hiszen a munkáról alkotott elképzeléseink folyamatos változásban vannak.
Pályaválasztás előtt álló diákoktól hallottam: az a jó munka(hely), ahol remek a fizetés és keveset kell dolgozni. Nyugdíj előtt álló ismerősöm pedig így fogalmazott: a tisztességes bér mellett a megbecsültség ugyanolyan fontos…