Mindenki számára fontos az önkifejezés, ennek egyik leghétköznapibb módja az öltözködés. Akár tetszik, akár nem, lényeges, hogyan öltözünk, hisz jellemzően ez az egyik első dolog, amit megnézünk a másikon. Azon, aki szembejön az utcán, aki leül mellénk a buszon, aki a szemközti asztalnál ül egy étteremben. Én személy szerint az emberek cipőire fókuszálok elsősorban, de hát az is az öltözködés része. A (túlságosan is) népszerű fast fashion márkák persze készségesen állnak rendelkezésünkre, hogy minden alkalomra, minden évszakra meglegyen a megfelelő és biztosan nagyon szükséges kollekciónk, mellyel a lehető legpontosabban fejezhetjük ki, hogy kik is vagyunk. Vagy épp kik szeretnénk lenni.
Lehetünk fiatalok vagy idősek, elegáns vagy sportos vonalat kedvelők, biztosan mindenki vadászik egy olyan tökéletes összeállításra, melyben egyszerre érezheti magát vagánynak, dögösnek, ám ami mégis komfortos érzést ad. De mind tudjuk, hogy ilyen nem létezik. Azért próbálkozni lehet, egészen addig, míg egy napon kinyitjuk gardróbunk vagy ruhásszekrényünk ajtaját, és azt vesszük észre, hogy tele van látszólag fölösleges darabokkal.
Én emberemlékezet óta gyűjtöm a ruhákat. Nem szenvedélyből vagy úri passzióból, egyszerűen rám találnak, de ma már egyre céltudatosabb vagyok vásárlás terén. Sok olyan dolog van a szekrényemben, melyről elképzelem, hogy egy párhuzamos univerzumban ebben és ebben leszek egy világvezető IT-cég vezérigazgatója, egyetemi tanár egy híres oktatási intézményben, stílusos belsőépítész egy hatalmas, földig érő ablakos, ötvenemeletes irodaházban, de azt is pontosan tudom, hogy miben vonulnék azon a bizonyos vörös szőnyegen, ha valaki egy Oscar-, esetleg Nobel-díjat akarna „hozzám vágni” egy napsütéses péntek délután.
Persze van egy emberméretű „valamire még jó lesz”-kupacom, az itt heverő ruhák csak a megfelelő pillanatra várnak. Megjegyzem, ez ugyanaz a kupac, amelyben túl sok ruha hallgat az „egyszer szükségem lehet rá”-megszólításra. Na, ez az, ami még nem jött el, és egyre inkább tartok attól, hogy nem is fog. Aztán ott vannak az „egy bizonyos eseményre készült” alkalmi ruhák és azok egyik speciális alfaja: a koszorúslányruhák. Mind pontosan tudjuk: nem lesz még egy ugyanolyan „bizonyos esemény”, mert feltehetőleg soha nem lesz olyan mázlid, hogy két esküvőre készülő barátnődnek hasonló víziói legyenek a színt, fazont, hosszúságot illetően.
Nyilván másképp öltözik fel az ember lánya, ha az irodába megy, és megint másként, ha egy csajos, péntek esti bulira készül, s emellett mindenkinek megvannak a „kutyasétáltatós” és kerti sütögetős, „hétvégézős” szettjei. Nem abban az összeállításban mész városnéző túrára, amiben az unokatestvéred esküvőjére, nem veszel fel egy „leugrok a boltba”-ruhát egy megbeszélésre. Persze mindenhol alkalomhoz illően öltözve ildomos megjelenni, mégis úgy vélem, túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk (én legalábbis sokszor biztosan) annak a néhány színes rongynak, amit ruhatárnak nevezünk.
Most pedig nekilátok a szelektálásnak, de egy kérésem van, ha lehet: valaki szervezzen már egy tematikus, beöltözős bulit!