Rövid, de tartalmas farsangi hetek vannak a hátunk mögött, amikor a jókedv, a vidámság, az ének és a tánc volt főszerepben. Jelmezbálok a gyermekeknek, kosarasbálok egymás után a felnőtteknek, iskolás, óvodás szülői bálok, és sorolhatnánk. Mindenhol igyekeztek alaposan kihasználni a farsangot. Kicsik és nagyok egyaránt jelmezbe bújtak, ki-ki tetszése s ízlése szerint. Kisgyermekes szülőként már hozzászoktunk az elmúlt évek során, hogy a leglehetetlenebb kéréseket is igyekezzünk valóra váltani, és azt is megtanultam, hogy fölösleges drága jelmezekbe fektetni, mert gyakran, mire a karneválig jutunk, többször is meggondolják magukat a kiválasztott karakter kapcsán.

Emlékszem, amikor mi voltunk gyerekek, akkor még nem volt ilyen nagy választék jelmezekből sem, ezért abból igyekeztek elkészíteni a maskaránkat szüleink, ami épp kéznél volt. Most azonban bőséges a választék mindenből, lehet vásárolni, kölcsönözni, csak épp tudjon az ember lánya dönteni. Az ovisoknál még egyszerűbb a helyzet, hiszen a fiúk általában szuperhősnek, rendőrnek, tűzoltónak akarnak öltözni, a lányok meg a hercegnőket, unikornisokat és a pillangókat részesítik előnyben. Az aktuális trendeket pedig hűen tükrözik a megosztott csoportképek is, ahol négy pókember mellett három nindzsa és négy hercegnő tündököl. De nincs is ezzel semmi gond! Nagyobb korban aztán változnak már az igények és az elképzelések, próbára téve szülői kreativitásunk legjavát. Így készítettünk például imádkozósáska-jelmezt kartonpapírból.

Idén különleges élményben is részünk volt a farsang alatt, hiszen jégkarneválra kaptunk meghívást az ovitól. Az ötlet nem aratott osztatlan sikert, hiszen nagyon sok gyermek volt beteg, és sokan attól tartottak, hogy megfáznak és ismét megbetegednek, mások meg épp a korcsolyázás tudásának hiánya miatt ráncolták a homlokukat az ötlet hallatán. Bevallom, én is kétkedve fogadtam a hírt, sőt a gyermekem egyenesen azt mondta, hogy ő bizony hallani sem akar róla, hiszen még soha nem volt rajta korcsolya. Családos „buliként” volt meghirdetve az esemény, éppen ezért mégis úgy döntöttünk, hogy részt veszünk, kipróbáljuk, és lehetőségeinkhez mérten igyekszünk jól érezni magunkat. A székelyudvarhelyi VSK által már ötödik éve működtetett Korisuli programnak köszönhetően a nagyfiunk magabiztosan korcsolyázik, a párom meg én pedig emlékeink között kutatva húztuk lábunkra a korcsolyát, hogy valamikor mi is tudtunk, és majd csak lesz valahogy. Csodák csodájára valóban ment, és néhány bizonytalan kör után már magabiztosan siklottunk a jégen a sok mosolygós, boldog pókember és hercegnő között. Ez hatalmas sikerélmény volt nekünk és a gyermekeknek egyaránt. Együtt voltunk mint család, és együtt voltunk mint csoport is, ismerkedtünk a szülőtársakkal, formálódott a közösség. Nagyszerű élmény volt minden résztvevőnek, úgy gondolom, érdemes kihasználni az ilyen alkalmakat és új élményekkel gazdagodni. Bízom ugyanakkor abban is, hogy nem kell jövő farsangig várni, amíg újra felöltjük a korcsolyát.