Erdély ez egyik legnagyobb hagyományőrző gasztronómiai központja Kelet-Európának. Ahogy a cseh sör vagy a magyar paprikás konyhaszokások ismertek, úgy a székely ízvilág sokszínű varázslata is ámulatba ejtheti azokat, akik egy jó levest vagy egy kalóriadús főételt szeretnének enni székely módra. 
Bár a hagyományos paraszti konyha energiaárasztó, már-már hizlaló mivolta egyre kevésbé érzékelhető a gasztronómiában, azért vannak mentsvárak, mentséttermek, mentsséfek, akiknek köszönhetően az olyan új kulináris trendek mellett, mint a fine dining (kifinomult, egyedi és drága éttermi élmény) vagy a food printing (ezt lehet szó szerint nyomtatott eledelnek értelmezni) igyekeznek megőrizni vagy feltámasztani a szénben sült kovászos cipót, a véres hurkát vagy a gulyást. Tény, hogy mára olyan energia- és szénhidrátbomba táplálékra, mint a lambuc vagy a rakott nokedli, nem nagyon van szükség, hiszen az irodában dolgozó vagy egész nap autókázó ember nem tud a kalória­bombával megbirkózni, s nem kicsit fogja megfeküdni a hasát, vagy pont a mérleget – ami mint tudjuk, a modern nők, de akár a férfiak ellensége is. 
Az élelmezési és konyhai kultúra átalakulását azonban kevésbé az aktuális trendek vagy a divat, még kevésbé a környezettudatosság generálja rossz irányba. Az újdonságokra figyelni kell, a korral haladni kell, hiszen aki nem halad, az lemarad – mondhatnánk. Ahogy betört a fast food, a mikrohullámú sütő, a turmixgép, úgy egy halom dolgot elfelejtett a konyhai kultúra, leginkább a hatásfok növelésére és az időhatékonyságra hivatkozva. Sok esetben hasznosak is lehetnek ezek az eszközök, ám ha évi kétszer használjuk, érdemes elgondolkodni azon, hogy inkább hullámsütőbe fektetünk, ami alól macerás kitörölni a kávét, ha kiöntjük, vagy kéthavonta beruházunk pattogatott kukoricába, mert a készüléket úgyis csak pattogtatásra használnánk.
Ahogy beszivárogtak a fent említett „entitások” kultúrkörnyezetünkbe, úgy valamikor a nyomtatott étel is be fog szivárogni. Ez nem vicc és nem is óvatos kaktusz, a nyomtatott kaja ugyanis létezik! Nem is olyan rég egy sajttortát nyomtattak Amerikában, a Columbia Egyetemen, Hollandiában pedig már nyomtatott ételeket felszolgáló étterem is üzemel – milyen érdekes, írhatnám, hogy működik, de egy ételgyár inkább üzemel, nem? Az ételnyomtatás folyamata nem is olyan bonyolult, fognak egy 3D nyomtatót, és már mehet is – Mexikóban ezzel a technológiával már házakat is építenek azok számára, akiket környezeti katasztrófa ért, vagy valami miatt elveszítették otthonukat. 
A nyomtatás viszont nem egy műanyag szállal történik, hanem speciális patronokba töltött, pépesített élelemmel. A nyomtatóval húst, kekszet, sajtot is lehet nyomtatni – csak előbb porítani és pépesíteni kell az alkotóelemeket. Akinek megtetszett ez a technológia, külföldről már beszerezhet ételnyomtatót, viszont a betöltés és az ételnyomtatás elég körülményes lehet, mivel a pépet saját magának kell előállítania, ugyanis letölthető és megrendelhető receptpatronok egyelőre nincsenek piacon – de már tervezik!
Akik pedig hozzám hasonlóan kicsit elborzadtak és visszafutottak a búbos kemence árnyékába ke­nyérmadarat enni: a nyomtatott sonkát nem kell kicsontolni, de leszotyog a füstről.