– Hogyan indult kapcsolatod a tetoválással, miért kezdtél neki?

– Gyermekkoromban volt egy tetoválókról szóló sorozat, a Miami Ink, amit nagyon sokat néztem. Abban mondta a főnök egy tanoncnak: hogyha megtanulsz rajzolni, tetoválni is fogsz tudni. Hatodikos voltam, mikor összeállt a kép a fejemben, hogy meg kell tanulnom jobban rajzolni, így mentem el a művészeti iskolába. Amint ott befejeztem a tanulmányokat, neki is álltam – ez egy gyerekkori álmom.

– Hogy tudnád bemutatni a munkáidat, milyen stílusban dolgozol?

– Többnyire kisebb, vonalasabb munkáim vannak, jobban szeretem az éles kontúrokat, persze nincs bajom az árnyékolással, de a nagyon realisztikus tetoválást nem szeretem. Inkább egy dekoratívabb, úgynevezett fine line vonalat követek. 

– Idősek és fiatalok egyaránt járnak hozzád tetoválni. Tetováltál már kiskorúakat is?

– Igen. A minimumkorhatár 16 év, azokat elvállalom, ha mindkét szülő jelen van, és aláírja a beleegyezést. Vannak kivételek, hogy valami miatt nem tud mindkét szülő jönni, de vannak dokumentumok arra az esetre is. A legidősebb kliensem 66 éves volt, egy nő, aki kétszer is jött hozzám varratni. A tetováltatás nincsen korhoz kötve, ha fiatal az ember, azért, ha idős, azért csináltat magának.

– Mennyi időt szoktál dolgozni, milyen időközönként?

– Négy óránál többet nem szoktam dolgozni egy emberen, persze ha valami apróság elmarad, amit fél óra alatt meg lehet csinálni, akkor azt befejezem. A szervezetnek is elég négy óra. Egy nagyobb minta esetében több alkalommal vissza kell jönni, először körvonalazódik, utána pedig csak gyógyulás után – ami nagyjából három hét – lehet újra dolgozni rajta. 

– Hogyan születik meg a tetoválás, ha a kliens sem tudja pontosan, hogy mit akar?

– Szerencsére a Pinteresten sok minden található, sokféle formában, de ha a kliens nem tudja pontosan mit akar, megmutatom neki, hogy ilyen meg ilyen is van, ha kell, átrajzolom, hozzáteszünk vagy kiveszünk belőle, lehet variálni rajta. Van olyan eset, mikor jön a kliens, nagyjából körbeírja, hogy mit és hogyan szeretne, ebben viszont az a nehézség, hogy ki kell találni, milyen kép van az elmondottak szerint az ő fejében. Volt olyan kliensem, hogy jött, mondta, hogy szeretne egy tetoválást, s ajánljak valamit én. Ez nehéz helyzet, mert nem tudhatom helyette, hogy mit szeretne, már az is nagy segítség, hogy elmondja, növényt vagy állatot szeretne.

– Vannak technikai szabályok, amiket a kompozíció szempontjából be kell tartani? Gondolok itt rajzok ötvözésére vagy a felület kiválasztására.

– Véleményem szerint fontos a hely, hogy hová kerül az adott tetoválás, fel kell vennie a testrész formáját, illenie kell arra a felületre, különben ízléstelennek hat. Ha az alkart vesszük, és egy idézetet szeretnénk tetováltatni, azt inkább egy síkra teszed rá könyöktől a csuklóig, a kör motívumokat, szabályos, geometrikus formákat nem nagyon szeretem bordákra tenni. Idővel ezeknek sokkal nagyobb a torzulása, mint például az alkar felső részén, ahol a mozgástól kevésbé torzul.

– Meddig bírja egy tetoválás? Mitől függ, hogy mikor kell újraszínezni, feltölteni?

– Ezt nagyban meghatározza, hogy milyen a kliensnek a bőre. Van, akinek a teste könnyen kinyomja a tintát, van, akinek nem. A másik mérvadó az életmód, a szoláriumozás és a folyamatos napoztatás nem tesz jót a tetoválásoknak, hosszú távon szétfolynak miatta a vonalak.

– Mik a tapasztalataid, hol fáj a legjobban a tetoválás?

– Általában a férfiaknak fáj jobban, de leginkább ahol vékonyabb a bőr, és a csontokhoz közeli helyek kényesebbek. Ami különösen ijesztő tud lenni, az a szemhéjtetoválás, de annak is megvan a technikája és nincs esély arra, hogy a kliens szemgolyójába belefusson a tű. 

– Mi volt a legdurvább, amit felvarrtál eddig?

– Vannak esetek, mikor egyfajta szimbolikával akarnak egy szöveget varratni, ezekért én nem vállalok felelősséget. Volt eset, hogy rosszul fordított idézeteket vagy elírásokat tetováltam, mert a saját verziójához ragaszkodott a kliens, ez nem tartozik a szakterületemhez, így felelősséget sem vállalok értük.

– Mik a terveid a jövőre nézve?

– Ha minden jól megy, Székelyudvarhely mellett Marosvásárhelyen is fogok dolgozni egy szalonban, ennek a lepapírozása már zajlik. Egyelőre nem szeretnék saját szalont nyitni, ekkora felelősséget nem akarok még a nyakamba venni. Ugyanakkor az, hogy más, tapasztaltabb tetoválók mellett tanulhatok, engem is lényegesen fejleszteni fog, és most ennek van itt az ideje.