Vajon mit él meg az a kézműves, aki babákat készít napjainak jelentős részében? Mit varr bele saját érzelmeiből, egyéniségéből egy-egy darabba? Hogyan varázsol egyéniséget azokba a tárgyakba, amelyek a gyermekek első éveinek jelentős szereplői? A kérdések megválaszolásához a gyergyószentmiklósi Korpos Domitilla mindennapjaiba tekintettünk be: a dolgozó nő és édesanya névvel és egyéniséggel rendelkező, természetes anyagokból készült babái fontos üzeneteket hordoznak. 
Kifejező, derűs arcok, vidám színű öltözet, szép bőrcipő, ásvány nyakék és egy név – ezek az ismertetőjegyei Domitilla babáinak, amelyek készítése nemcsak a tulajdonosaiknak, hanem a készítőnek is örömet, kiteljesedést hoznak a mindennapokba.

– Már kislánykoromban ruhákat varrtam a babáimnak, és ez később is – kisebb-nagyobb megszakításokkal – folyatódott. Kamaszkoromban az unokatestvéreimnek készítettem Minnie és Mickey egér hasonmásokat, majd közel két évtized múltán újra nekiláttam a babakészítésnek: bár megvolt bennem az ez iránti vágy, más elfoglaltságok miatt nem tudtam hosszabb ideig végezni. Amikor a fiam megszületett, eljött a pillanat, hogy tartósabban ezzel foglalkozzam: itthon voltam vele, és kellett valami, amiben kiélhettem a kreativitásomat, és kifejezhettem az érzéseimet – osztja meg velünk történetét Korpos Domitilla.
Bár mindegyik babának neve és ennek megfelelően egyénisége van, készítőjük azt vallja, nem találja ki előre a részleteket, maga a folyamat alakítja mindegyik darabot. Bár a babák fejéhez a minta ugyanaz, még sincs két egyforma darab.

– Fehér vásznat darabolok fel, és fekete teával megfestem: ez képezi a babák fejéhez és testéhez az alapot. Ráhelyezem a darabokat a sablonra, majd nagyon apró lépésekkel körbevarrom és formára vágom. Kifordítom, majd kitömöm a darabokat külön-külön: ehhez gyapjút használok, ritkábban vatelint, előbbivel kellemesebb dolgozni, puhább és egyenletesebb lesz a végeredmény. A kitömés után összevarrom a darabokat, és amikor a test megvan, elkészítem a babák haját. A fejbőrt láncöltéssel körbevarrom, abba fűzöm bele a fonalat horgolótűvel, és megkötözöm, így stabil lesz, nem hullik ki. Ezután megrajzolom a szemeket, és kézzel kihímezem: sokat kísérletezem ennél a munkafolyamatnál, hogy minél szebb, kifejezőbb legyen a babák szeme. Tanulási lehetőség ez, ami nekem fontos – avat be a folyamatokba Domitilla.

A babák színes, vidám öltözetének kitalálása mellett a kézműves egyik kedvenc elfoglaltsága a kész babáknak megteremteni a hátteret és lefotózni őket. A termékek iránt kül- és belföldi vásárlók egyaránt érdeklődnek, s nemcsak lány-, hanem fiúbabákat is kérnek. Domitilla elmondása szerint többször kértek hasonmás babákat is – Mata Hari, Frida Kahlo alakját –, ilyenkor alapos dokumentálódás előzte meg a munkát, hogy a végeredmény valóban hasonlítson a kért személyiséghez.
– Mindenkiben van kreativitás: nálam ebben nyer teret, hiszen nagyon fontosnak tartom, hogy kifejezzem önmagam. Amellett, hogy megnyugtat, sikerélményt ad, terápia is, hiszen az olyan tulajdonságokat is bele tudom varrni egy-egy babába, amelyek belőlem hiányoznak, vágyom rájuk… vagy esetleg szabadulnék tőlük. Némelyik babához mesét is írtam, ami róluk és valószínűleg rólam is szól – osztja meg gondolatait mosolyogva Domitilla.
Tamara, Rézi, Márton és Judy – mind ott sorakoznak a gyergyószentmiklósi otthon nappalijában: közülük Rézi, a vörös hajú kislány a legbeszédesebb, hiszen egész valójával a derűt jelképezi. Azt a különleges derűt, amelynek részese lehet majd egy szerencsés kis babatulajdonos.