Mi, nők, rutinosak va­gyunk a hétvégi nagy­ ­be­­­­­vásárlásban, ám ugyan­­­­ezt nem mondhatjuk el szívünk választottjáról. Gyakran látok a boltok babarészlegén toporgó családapákat, akik egytől egyig telefonnal a fülüknél állnak a babaételek, pelenkák és nedves törlők polcszörnyei előtt. Arcukon kétségbeesett reményvesztettség, közben meg teljes koncentrációval próbálják kielemezni s megérteni az utasítást, amit az asszony a vonal túlsó végén türelmetlenül elhadar: „Ezerszer elmondtam már… Árpika nem szereti az avokádóst, a csirkés-spenótostól meg rendszerint rókázik, a répás-tökös-májastól meg én rókázok, hozzad a bolognait, azt szoktuk, ennyi idő után igazán tudhatnád, bezzeg, ha a fiad sört inna ebédre, tudnád, milyent szokott…!” S lám, rögtön témánál is vagyunk: hogyan vásárolnak a férfiak? Válaszul van pár lehetőség: 1. az asszonnyal; 2. egyedül, de csak kenyeret és vizet; 3. barátokkal sört, bort és pálinkát; 4. sehogy.
Célunk ezúttal ötletet adni ahhoz, hogyan könnyítsük meg segítőkész párunk sorsát a fent említett szituáció­ban. Íme, néhány tipp:
1. Praktikus bevásárlólista: A saját használatra gyártott listáink, valljuk be, kizárólag számunkra érthetők. Általában ákombákom betűkkel lejegyzett, hirtelen támadt gondolatok gyűjteménye ez, művészi összevisszaságban. Párunknak nagy segítség lehet a telefonba jegyzett terméklista, de még hasznosabb lehet csoportosítani a termékeket, hogy ne cikcakkban futkározva, a keresgéléstől habzó szájjal érjen férfiúnk a küldetése végére. 
2. Pontos termékleírás: Na, itt természetesen nem az összetevők és esetleges allergének felsorolására gondolunk, hanem a termékek pontos nevére és típusára. Itt az is hasznos lehet, ha felírunk egy-két alternatívát arra az esetre, ha valamelyik termék épp elfogyott a kínálatból.
3. Mennyiségmeghatározás: Ne csak krumplit kérjünk, mert abból lehet egy zsák, de lehet két darab is, s végtére is mindkét esetben a vásárlónak van igaza. Írjuk mellé, miből mennyi a szükséges.
4. Mindenkire érvényes szabály: Soha ne menjünk éhesen vásárolni! A nagy kaland előtt gondosan töltsük fel szívünk választottjának emésztőrend­szerét, így a rács tojás nagyobb eséllyel ér haza épen, s a nasi sem fogja a bevásárlószatyor túlnyomó részét képezni.
Igazolván az előbb leírtak hatékonyságát, megmutatjuk Önöknek, hogy bizony a világ nagyjai is a gondosan előkészített bevásárlólistára esküdtek. A 15. és 16. században élt olasz reneszánsz szobrász, festő, építész, költő és mérnök, Michelangelo ugyan nem személyesen kellett eljárjon bevásárolni, de segédeit saját készítésű, egyedi listával küldte a piacra – olvasható az openculture.com oldalon. Ezeken apró skiccekkel ábrázolta is a leírtakat, inasai ugyanis írástudatlan emberek voltak. A művész egyik ilyen fennmaradt listáján heringet, tortellit, két édesköménylevest, négy szardellát és egy kis nyers bort láthatunk jópofa illusztrációk formájában – csupa olyan étket, amit akár mi is gyakrabban fogyaszthatnánk.