Arról már lapunkban beszámoltunk, hogy az október 9-én megjelent 2018/89-es sürgősségi kormányrendelet értelmében a szálloda- és vendéglátóipari szolgáltatások esetében az áfakulcsot november 1-jétől 5 százalékra csökkentették. (Megemlítenénk azonban, hogy a sör kivételével a szeszes italokra a csökkentett áfakulcs nem alkalmazandó.) A szaktárca, a kormány ígéretesnek tartotta ezt a jogszabály-módosítást, s reményeik szerint a hazai turisztikai tevékenység terebélyesítéséhez, fellendítéséhez is vezethet. Lehet, de a turisztikai ágazatnak nem ez a legfontosabb és legégetőbb problematikája, legalábbis nem a jogszabályozás szempontjából… Maradjunk egyelőre a csök­kentett áfakulcsnál, amelyről talán túlontúl sokat remélt a szaktárca, sőt a piaci szereplők jelentős hányada is. Egyébként a szóban forgó sürgősségi kormányrendelet hatályba lépésének napján, azaz november 1-jén sajtótájékoztatót tartott Bogdan Trif turisztikai miniszter, s annak során különböző illusztrációk bemutatása révén is próbálta érzékeltetni az áfacsökkentésnek, illetve a geotermális és természetes ásványvizek esetében alkalmazott bányajáradék kivezetésének a „jótéteményeit”. Bogdan Trif a következőket mondotta: „Ez az intézkedés kedvező fogadtatásban részesült az ipar részéről, és remélem, hogy a szállodatulajdonosok és a szektor többi tulajdonosai olyanképpen fogják megszervezni a tevékenységüket, hogy az áfacsökkentést megérezze a végső fogyasztó zsebe is, a mi törődésünk egyébként is a román turista lévén”. Utalt arra is, hogy a bányajáradék kivezetése a turizmus adott területein tevékenykedők bevételeinek a gyarapodásához vezethet. (E tekintetben azonban vannak olyan vélekedések is, miszerint csak a közkutaknál elfogyasztott/felhasznált geotermális és természetes ásványvizekről van szó, s nem a gyógykezelési eljárásokra felhasználtakról. Amúgy e tekintetben indokolt lett volna az alkalmazásra vonatkozó normák kidolgozása is, mert a kormányrendeletben tételesen a „közkút” fogalma szerepel.) Egyelőre úgy tűnik, hogy a „végső fogyasztók zsebe” nem érezte meg az áfacsökkentést, mert sajtóértesülések szerint az árlistákon nemigen, pontosabban egyáltalán nem módosítottak a szálloda-, illetve vendéglátóipari vállalkozások. Amúgy ezt az elmúlt napok során ezt mi is megtapasztaltuk, sőt olyan felszolgálóval is találkozhattunk, aki nem is tudott a jogszabály-módosításról, illetve annak „újdonságairól”. Az is igaz, hogy a végső fogyasztó szintjén összegszerűen nem is jelent abszolút számban kifejezve olyan nagy összeget az áfakulcs csökkentése, nevezetesen egy alkoholmentes 100 lejes vendéglői fogyasztás esetén (áfa nélkül) a „megtakarítás” 4 lej. A házhoz szállított pizza esetében pedig egyáltalán nincs hozadéka, mert annak esetében továbbra is a 9%-os áfakulcsot kell alkalmazni. Alkalmazhatatlan jogszabály Említettük, hogy a turisztikai szektor számára jelenleg van egy megoldásra váró igen sürgős és fontos probléma. Miről is van szó? A Hivatalos Közlönyben augusztus 23-án jelent meg ama 2018/2-es kormányrendelet, amely az utazási szolgáltatások és a társult utazási csomagokra vonatkozik, s amely révén beépült a hazai jogszabályozásba az Európai Parlament és Tanács 2015/2302-es irányelve. Ezt az új jogszabályt forradalmi jellegűnek s a biztonságos nyaralás (mindenekelőtt külföldi nyaralás) garantálási eszközének kiáltották ki. Elméletileg szeptember 2-án vált hatályossá ez a kormányrendelet, de gyakorlatba ültetésének elengedhetetlen feltételét jelentette, jelentené két miniszteri rendeletnek a meghozatala, illetve megjelentetése a Hivatalos Közlönyben. A kormányrendelet 28-as szakasza értelmében a turisztikai miniszternek október 2-ig kellett volna jóváhagynia a szervezői turisztikai ügynökségeknek az utazási csomagokra vonatkozó informatív jelentést, amelyet kötelező módon időszakonként meg kell, meg kellene küldeniük a turisztikai minisztériumnak. A miniszter nem siette el a dolgokat, ugyanis ez a rendelet a Hivatalos Közlönyben alig október 18-án jelent meg. A 2018/1183-as rendeletről van szó. Ugyancsak késlekedtek, késlekednek azzal a miniszteri rendelettel is, amelynek legkésőbb november 1-jéig kellett volna megjelennie, s amelynek révén jóváhagyódtak volna a garanciavállalási és kártérítési eljárások. Nos, ez utóbbi rendelet hiányában egy kis túlzással úgy is fogalmazhatnánk, hogy gyakorlati szempontból egy fabatkát sem ér az említett kormányrendelet, legalábbis a biztonságos nyaralás tekintetében. Igen, mert ennek a kormányrendeletnek a meghozatalára lényegében azért volt szükség, hogy elejét vegyék a turisztikai cégek esetleges „befuccsolásának”, illetve annak, hogy hátrányos helyzetbe hozzák az általuk „utaztatott” turistákat, és ilyenképpen azoknak anyagi kárt okozzanak. Egyébként erre a jogszabályra a szakma érdekképviseletei is régóta vártak, s azok egyes illetékesei azt hangoztatták, hogy a jogszabály nyomán „kiszűrődnek” a kétes mivoltú turisztikai ügynökségek. Egyelőre kiszűrésre nemigen került sor… Időközben megjelent egy másabb miniszteri rendelet. A 2018/1179-esről van szó, amely révén újólag módosult és kiegészült az egykori Turisztikai Országos Szakhatóság (ANT) elnökének az elszállásolási és közétkeztetési funkciókat ellátó turisztikai struktúrák besorolási bizonylatainak a kibocsátására vonatkozó 2013/65-ös rendelete. Érdekes módon az október 19-én megjelent rendeletnek jogalapjaként a 2018/2-es kormányrendeletet tüntették fel, holott az nem írta elő a szóban forgó rendelet meghozatalát. Az más ügy viszont, hogy az októberi rendeletnek is meg voltak, és meg is vannak a maga indítékai. Visszatérve a garanciavállalási és kártérítési eljárások témakörére, nem hivatalos értesüléseink szerint az egyelőre kemény diónak ígérkezik, mert egyes érdekképviseletek szerint nagy tehertételt jelentenének az „utaztatók” számára, másrészt pedig akár a külföldi kirándulások megdrágulásához is vezethetnének. Továbbá nem lehet figyelmen kívül hagyni a biztosítótársaságok szempontjait, kritériumait sem… Hecser Zoltán