Kitörő lelkesedés, felzászlózott városok, népviseletbe öltözött lakosok várták 75 évvel ezelőtt, 1940. október 7-8-án a kormányzópárt Csík-, Gyergyó- és Udvarhelyszéken. A látogatás órái elröppentek, és az emlékeket kiszínezte az idő, Horthy Miklóst fehér lóra ültette, sőt a látogatás időpontját is átköltöztette pünkösdre. Mi ezúttal megpróbáljuk a levéltár, a korabeli sajtó és az emlékezet alapján felidézni ezeket a napokat. [gallery link="file" columns="2" ids="13527,13526"] 1940. szeptember 11-e, a magyar hadsereg bevonulását követően igencsak megélénkült a székelyföldi „forgalom”. A visszacsatolt országrészekre több katonai és civil vezető is ellátogatott, annak ellenére, hogy az emlékezők és a fényképek is leginkább Horthy Miklósnak és feleségének az alakját őrizték meg. Az első napokban érkezett például Imrédy Béla korábbi miniszterelnök, de Teleki Pál miniszterelnökre sem kellett sokat várni: már 1940. szeptember 21-én eljutott Csíkszeredába. Teleki Pál a székelyeknél Teleki Pál látogatása sokkal kisebb csinnadrattával zajlott, mint a kormányzópáré. A Csíki Néplap rövidhírben közölte, hogy a vonatállomás egyik termében találkozott a város és a megye elöljáróival szeptember 21-én Teleki Pál, a Csíki Lapok pedig jókora késéssel, az 1940. október 6-i számában írt a miniszterelnöki látogatásról. A cikk szerint „Mult vasárnap előkelő vendége volt a csiksomlyói kegytemplomnak: Magyarország miniszterelnöke kereste fel a »Székelyek Menedékét«, »Magyarok Nagyasszonyát«. […] Imádságos lélekkel érintette meg Szűz Mária lábát, majd kiséretével kivonult a templomból, az ismételten sorfalat alkotó hivő sereg néma, de annál beszédesebb tisztelet nyilvánítása és ünneplése mellett.” A lap szerint ezután a „miniszterelnök gépkocsiba szállt és Székelyudvarhely felé vette útját.” (Csíki Lapok, 1940. október 6.) Azt, hogy a két lap ugyanarról a látogatásról írt-e, nem sikerült kideríteni, a levéltárban találtam viszont néhány dokumentumot, amely a szeptember 21-i látogatás tényét megerősíti. Az egyik szeptember 20-i keltezésű irat (RNLHMH – Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 7 Csík vármegye levéltára – Alispáni iratok – 4. számú leltár, 33/1940. sz. lap), amelyet Éder Elemér városparancsnok látott el kézjegyével, arról szól, hogy a „csikszeredai állomás épületében, annak jobb szárnyában, fogadásra alkalmas terem rendelkezésre áll”. Szintén levéltári dokumentumokból tudom, hogy a rövid találkozón többek között szó esett a városi villanytelep bővítéséről, a vágóhíd befejezéséről, a város főútvonalainak és a járdaépítésnek a befejezéséről és egy hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönről is, amelyre a miniszterelnök ígéretet tett. Horthy Miklós kormányzó látogatására vonatkozóan a csíkszeredai levéltárban, az alispáni iratok között nem találtam semmilyen dokumentumot, így azt sem tudtam kideríteni, hogy véletlen egybeesés volt-e az Ezer Székely Leány Napja első (és egyetlen) magyar világbeli megszervezése, valamint a Horthy-látogatás, vagy eleve a kormányzópár bejelentkezése miatt tartották ezen a napon (és nem Sarlós Boldogasszony ünnepén) a leánynapot. Sőt, Csíkban a helyi sajtó sem harangozta be az érkezést, csak az Ezer Székely Leány Napra hívta viseletben a környék apraját-nagyját, más csatornákon viszont értesült a lakosság a látogatásról, hiszen október 8-ára ezrek érkeztek Csíkszeredába és Csíksomlyóra a köszöntésre. Az első nap A kormányzó és kísérete tulajdonképpen két napot időzött Székelyföldön, és ez idő alatt kétszer fordult meg Csíkszeredában. A látogatásról eléggé aprólékosan beszámolt a Csíki Lapok 1940. október 13-i száma (a Csíki Néplap szűkszavúbban foglalta össze). A beszámoló alapján próbáljuk rekonstruálni ezt a két napot. Október 7-én a székely körvasúton, különvonattal a kormányzópár előbb Gyergyószentmiklósra érkezett, ahol a „város állomása és környéke leirhatatlan szinben pompázott” és ahol „egyházi, katonai és polgári előkelőségekkel az élen László Dezső dr. képviselő, Csíkmegye szakelőadója üdvözölte”. Ezután László Ignác főesperes a papság, Kercsó Balázs a gazdatársadalom és dr. Csiki Jánosné a gyergyói székely anyák nevében köszöntötte „a főméltóságu párt”, majd Horthy Miklós „a gyergyói székely falvak kiküldötteivel hosszasan, közvetlenül elbeszélgetett”. A különvonat ezután az előre meghatározott időben folytatta útját Csíkszeredába, miközben az útba eső állomásokon egyre nagyobb tömegek köszöntötték az érkezőket. Csíkszeredába a lap szerint du. 3 óra tájban futott be, és ezúttal csak öt percig időzött. Ez idő alatt Fodor Nina havasigyopár-csokrot, Bethlen Kata grófnő pedig két kislány kíséretében székely szőttest nyújtott át a Főméltóságú Asszonynak. „A Kormányzó ur megkérdezte: Nekem nem hoztak harisnyát?!” Az állomási jelenetet dr. Nagy András is hasonlóképpen írta le, tőle tudjuk, hogy a két kislány Kozán Irén és Vámszer Márta volt, és azt is, hogy a vonatra Szopos Mária helybeli szabónő is felszállt, hogy „este még testhez igazíthassa a ruhát”. A különvonat a Csíki Lapok beszámolója szerint ezután Sepsiszentgyörgyre indult, majd az esti szürkületben visszatért Tusnádfürdőre. A tusnádfürdői látogatásról néhány fotót dr. Csedő Csaba őriz, ezeken ugyanis a kormányzópár a volt polgármester nagyszüleinek, Székely Lajos alcsíki főjegyzőnek és Székelyné Bartha Juliánnának társaságában látható. – A nagyszüleim rejtegették ezeket a képeket – mondta dr. Csedő Csaba. – A háború utáni világban erről nem lehetett beszélni, így sajnos nem tudok a látogatás részleteiről. A kormányzói pár az újság szerint a különvonatban töltötte az éjszakát, majd másnap reggel, rövid sétájuk után visszatértek Csíkszeredába. Elképzelhető, hogy Gáll Béla fényképész felvételei részben este, részben a reggeli sétán készültek. Az egyik fényképen Horthyné már székely ruhában van, mögötte pedig a vonatablakban Székelyné látható. Csíkszeredában és Csíksomlyón „A csikszeredai állomástól, Csik­somlyóig az uttest két oldalán katona-kordon mellett székelyek állottak sorfalat. A szőnyeggel borított állomáson hatalmas embergyürü szorongott az épület és a diszkapu körül, amikor megérkezett a Kormányzó ur vonata. A tömegen leirhatlan lelkesedés vett erőt. Zúgott az éljen, az ünneplés. Egeket ostromolt a lelkesedés, mikor a Főméltóságu asszony a tegnap átnyujtott székely szőttesben lépett a Kormányzó ur mellé. Ekkora megtiszteltetésre nem gondoltak a székelyek” – számolt be a Csíki Lapok a korszak szellemében fogant cikkben, majd hosszú részleteket idézett a köszöntőbeszédekből. Mi ezúttal csak felsoroljuk a szónokokat: Bíró Ferenc főesperes, dr. Ábrahám József ügyvéd, Adorján Ferenc csíkmenasági birtokos beszéde után a hölgyek mutatkoztak be dr. Györgypál Domokosné vezetésével, majd a Horthy-házaspár gépkocsival Csíksomlyóra indult. Megjegyzem, hogy a borzsovai Szakács Balázst sokan Horthy „szolnokának” tartották, s ezért arra gondoltam, hogy ő is beszédet mondott a fogadáson, ám fia, a 91. éves Szakács Zoltán szerint, az édesapja valóban jelen volt, de esetleg üdvözölés s egy kézszorítás lehetett, akkor beszédet nem mondott. – Azért tartják Horthy szolnokának – adott magyarázatot Szakács Zoltán –, mert az Imrédy Párt elnöke volt Csík megyében, és egyszer az Országházban is beszédet mondott. A Horthy-látogatást illetően a Csíksomlyóra indulástól a legeltérőbbek a visszaemlékezések: van, aki esküdni merne, hogy a kormányzó székely ruhát viselt (a fotókon nem így látszik), van, aki azt állítja, hogy fehér lovon vonult, megint mások azt mondják, hogy Horthyné a Stabilimentben (a mai fertőző kórház) vette fel a felcsíki székely ruhát… Mindez azt jelzi, hogy Horthyék nemcsak Csíksomlyóra vonultak be azon a napon, hanem a székely legendákba is… A magas rangú vendégeket a „kegytemplom ajtajában P. Szőcs Dénes üdvözölte, majd a templom megtekintése után az Ezer Székely Leánynapok műsorának egy részét nézte meg a kormányzópár”. – Mi a hétfélét jártuk el – mesélte a 95. évében járó csíkpálfalvi özv. Gál Zoltánné. – Minden környékbeli községből volt 7-8 leány a csoportban, és egy hétnél is tovább jártunk Taplocára próbálni minden este. Oda volt a színpad készítve, ahol jelenleg a KALOT van, ott tartottuk az ünnepséget. A pódium tiszta fehér nyírfából készült. Azon ültek ők, mellettük Bethlen Katica grófnő, Hirsch doktorné… Ez egy szép emlék, az biztos. Délben a Horthy-házaspár az állomásban veszteglő vonatban ebédelt, ezután gépkocsival Szé­kely­ud­var­helyre utazott. (A csíkszeredai látogatásról, kisebb eltérésekkel, dr. Nagy András is beszámolt Városkép és ami hozzá tartozik című munkájában.) Székelyudvarhelyen Székelyudvarhelyre délután fél három óra körül érkeztek a vendégek. „Hatalmas éljenzés tört ki, mikor a kormányzó és felesége kiszállt a kocsiból, és gyalog tette meg az utat a tribünig – foglalta össze Kápolnási Zsolt történész. – Horthy katonásan ment el a díszszázad előtt, majd végighallgatta a vármegye és a város katonai parancsnokainak jelentését. A jelentéstétel után a kormányzói pár a középső tribünön fenntartott fotelekben foglalt helyet, és az udvarhelyiek üdvözléseit hallgatta meg. Az egyházak nevében Sass Antal római katolikus főesperes, a kisgazdák nevében Nagy Ferenc beszélt, a kormányzónét dr. Váróné Csató Gabriella üdvözölte. Jodál Gábor dr., a Magyar Párt vármegyei elnöke a nap jelentőségéről beszélt.” Közben Csíkszeredában még javában tartott az Ezer Székely Leány Nap résztvevőinek felvonulása akkor is, amikor a kormányzópár és kísérete Székelyudvarhelyről visszatérve vonatra szállt, majd „az állomáson összegyült ezres embertömeg lelkes ünneplése közepette, a magyar himnusz hangjaira lassan visszaindult a legelső magyar ember vonata”. A csíkszeredai levéltárban, az általam átvizsgált anyagban, az 1940-es évben alig találtam Magyarország kormányzójával kapcsolatos dokumentumot. 1940. november 28-án a kormányzó kabinetirodája küldött egy átiratot, amely szerint a „Kormányzó Ur Ő Főméltósága örömmel fogadta a polgári közigazgatás életbelépésének napján Csik vármegye közönsége és az esküt tett közigazgatási tisztviselői kar nevében Alispán Ur által táviratilag előterjesztett hódolatot és a hazafias hűség kifejezésre juttatásáért meleg köszönetét nyilvánitja.” (RNLHMH – Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala, F 7 Csík vármegye levéltára - Alispáni iratok – 4. számú leltár, 133/1940. sz. iratcsomó) Ugyanitt a 184/1940-es, december 3-án keltezett iratcsomó a belügyminiszter táviratát tartalmazza, amely hivatali munkaszüneti napot rendelt el a „kormányzó úr ő főméltósága névünnepe alkalmából. Természetesen ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást abban az esetben, ha az emlitett időre felek vannak már berendelve, vagy tárgyalások, panasznapok vannak már előre kitűzve s így a hatóságnak a felek rendelkezésére kell állnia.” Ha az ünnepségek forgatókönyvét s az előírásokat megvizsgáljuk, kiderül, hogy a korszakban jócskán fellelhetők a személyi kultusz elemei. – Tény, hogy Horthynak sokat köszönhet a székelység – véli Garda Dezső történész –, és az ünneplés, az ünnepélyes fogadás is őszinte volt, bár történészi tapasztalatom azt mutatja, hogy eleink is, akárcsak sok mai kortársunk, a múltban is gyorsan alkalmazkodott és gyorsan meg tudott és meg is akart felelni egyik rendszer után a másiknak is. Daczó Katalin