Házimunka
Minap jött szembe a közösségi oldalon egy fotó, amelyen egy nő hat kézzel dolgozott egyszerre, alatta pedig a felirat: nincs is jobb, mint az egész heti munka után hétvégén mosni, főzni, takarítani… Elsőre ugyan viccesnek tűnt, de kicsit mélyebben belegondolva egyáltalán nem volt az, sőt a színtiszta valóság köszönt vissza róla. Ha a hétköznapjaink a munka mezején telnek, nem igazán jut idő a legszükségesebb teendők elvégzésén kívül másra, ezért a házimunka nagyja tolódik hétvégére. A házimunka pedig abba a kategóriába tartozik, hogy ha elvégzik, senki sem veszi észre, viszont ha nem, az már mindenkinek szemet szúr. Persze más kérdés az is, hogy ezt kinek és milyen arányban kellene elvégeznie, hiszen nem kőbe vésett szabály, hogy a házimunka csak a nők dolga. Szerencsére az utóbbi évtizedekben változott ezzel kapcsolatban is a szemléletmód, és a gyerekek, férj/kedves is bekapcsolódik nagyon sok családban a munkába. Ha ugyanis mindenki kiveszi a részét belőle, akkor talán a rend is kicsit tovább tart és az elvégzett munka gyümölcse is édesebb. Én porszívózni szeretek a legjobban, és – legalábbis nálunk – erre van a leggyakrabban szükség. Szeretem, ahogy megtisztul a padló, a porszívó zaja elnyomja az összes gondolatomat és megszünteti arra a kis időre a körülöttem lévő világot. Ugyanakkor szeretem azokat a házimunkákat is, amelyek időt engednek arra, hogy közben egy kicsit elgondolkodjak mindazon, amire máskor nem jut elég idő. Ilyen házimunka például a vasalás, bár őszintén megvallva, erre csak heti egyszer szoktam sort keríteni, amikor már lassan roskadozik a tiszta ruhák súlya alatt a vasalódeszka. Ilyenkor van idő elmélázni mindenen. A kupacban lévő ruhákat csoportosítom, mint az ilyenkor feltörő gondolataimat. Vannak könnyen és nehezen vasalható ruhák, akárcsak kedves, vidám vagy éppen nehéz, fájdalmas gondolatok. Ezeket legtöbbször a végére hagyom, de ahogy siklik a vasaló a ruhák gyűrött ráncain, a munka végére általában helyükre kerülnek a gondolatok, érzések is. Foglalkozni kell velük, és megszépülnek, akárcsak a kupacban gyűrődő ruhák.