erős felhőzet
szórványos felhőzet
kevés felhő
Háttérzaj! Társaságpótló televízió
Az elmúlt három évben nem volt televíziónk. Gyermekkoromban csak a szüleink szobájában volt tévé, az egyetemen pedig szintén a 20. század legnagyobb tömegmédiuma nélkül töltöttük el az otthontól távoli, kalandos diákéveket. Akkor végképp nem hiányzott, inkább a barátokkal lógtunk és az egyetemi várostól kapott szórakozási lehetőségekkel ismerkedtünk. Felfedeznivaló pedig akadt bőven...
Gyermekként nagyon tetszettek a fekete, sárga és fehér ruhába öltözött, hangtalanul, nem is ez a helyes szó, inkább a nesztelenül surranó, falra, fára mindenféle épületre felmászó és észrevétlenül bejutó nindzsák. Keresztszüleimnek volt videolejátszója, és nindzsás filmeket is találtam mellette. Gondolhatják, háromszor-négyszer újranéztem mindet. A Dallas című sorozatból, amit anyukáink és apukáink néztek, a történetre nem, csak Samanthára emlékszem, amint konyakospohárral a kezében veszekedik Jockey-vel. Fura mosolya és arckifejezése volt…
Most van televíziónk, néha be is kapcsolom, sőt ha nem vigyázok, sajnos már csak a megszokás miatt is egyre többször nyúlok a távirányítóért. Aztán pedig? Kapcsolgatok. Még mindig kapcsolgatok! Nagyon sok a gyógyszerreklám. A média által felkapott sztárarc. Fecsegés, csevegés, bratyizás, dumcsi és trécsi… Éjjel-nappal barátok közt. Rémhírek és álhírek.
Rájöttem, hogy a hétköznapok többségében csak azért kapcsolom be a televíziót, hogy legyen valami háttérzaj a lakásban. Ezt főként olyankor teszem, amikor egyedül vagyok otthon, és úgy érzem, túl nagy a csend. A tévé helyettesíti az utca zaját, a közösséget, amelyben jó elvegyülni, része lenni, néha távolról szemlélni: ki hogyan és hová siet. Csakhogy ez nem közösség!
Nem jó ez így, kapcsold ki a tévét! – szidom magam, és helyette zenét teszek. Porszívózás, mosogatás, ételkészítés közben retró-, dzsessz-, musical- vagy klasszikuszene-hallgatás – ez már inkább. Munka közben jobbra-balra ringatózik a csípő, közben a fenék is riszálja egy kicsit, pár taktus még, és kész is a házimunka..
Pál Bíborka
copy.jpg)
