A karanténidőszak többé-kevésbé mindenkit megvisel. Azt szerettük volna megtudni, hogy ez a szokatlan helyzet miként hat a kicsikre és fiatalokra? Mit tehetnek a felnőttek és a gyerekek? A válaszokért Bodó Noémi óvodapedagógust kérdeztük. – Mi a véleménye a bezártság hatásairól a gyerekek, tanulók fejlődésére? – A jelenlegi bezártságnak mindenképp negatív hatása van az emberekre, de kiváltképp a tanulókra, hiszen az eddigi iskolai, egyetemi mindennapjaikból teljesen kimaradnak az intézményen belüli hatások, például a szocializálódást biztosító társaság, a szabályok, amelyek az alapvető emberi tulajdonságokat fejlesztik, valamint a tanárok példamutatása. – Milyen hatással van önre a kialakult helyzet? – A munkámat mindenképp megnehezítette, mert mint óvónő kisebb gyerekek képességét online fejleszteni szinte lehetetlen. Nem tudni, hogy milyen eszköz van otthon, például ha kézműveskedést tervezünk. A másik tényező, hogy az elvárt hatás nem ugyanaz, hiszen sok esetben az általam kért otthoni tevékenységek nem, vagy csak részben történnek meg, és ez idővel stagnáláshoz vezet. – Ön szerint hatással van-e a jelenlegi helyzet a diákok személyiségfejlődésére? – Úgy gondolom, hogy a személyiségfejlődésükre teljes mértékben hatással van, hiszen sok olyan képesség elsajátítása marad ki, amelyek legfőképp csoportokban alakulnak ki, például a türelem, empátia, valamint a közösségbe tartozás érzése. A kreativitásukra abban az esetben van negatív hatással, hogyha a szülők otthon nem követik, nem segítik a gyerekeiket, nem kísérik figyelemmel a pedagógus feladatajánlatait. – Milyen otthoni foglalkozást, hobbit ajánl hasznos időtöltésként? – A hobbi kortól függ természetesen. Egy 3-4 éves gyermeknek a legoptimálisabb, ha minél több időt tölt a szülőkkel, például gyurmáznak, színeznek vagy mesét olvasnak. Azt ajánlom ebben a mindenki számára nehéz időszakban, hogy lehetőségükhöz mérten minél több időt töltsenek a szabadban, udvaron. A tanulók találjanak számukra megfelelő sporttevékenységet: egy séta a természetben, tenisz, biciklizés, zumba vagy valamilyen szórakozást biztosító tevékenységet, akár egy érdekes könyv olvasása is lehet ilyen jellegű, vagy a gitározás. – Lenne az online oktatáson kívül más alkalmazható megoldás a tanításra? Hogyan befolyásolhatja a diákok várható eredményeit? – Sajnos ebben az időszakban nem igazán van más tanítási lehetőség. Az online oktatás nagyon nehezen ellenőrizhető, éppen ezért nehéz a fokozatosság elvét követni, mert nincs mód arra, hogy felmérjük a már meglevő képességek szintjét, és arra tervezni a további megfelelő tevékenységeket. Továbbá sajnos az a tapasztalatom a kisebb gyerekek esetében, hogy a szülők nem veszik komolyan az online felületen történő tevékenységjavaslatokat és azok megvalósítását, valamint a gyerekek támogatását ezek elvégzésében. Véleményem szerint nagyban befolyásolja majd az eredményeket, hiszen ha gyengébbek nem is, de kevés eséllyel lesznek valós, megfelelő fejlődési mutatók. – Milyen tanácsai vannak a diákoknak? – Legfontosabb tanácsom az, hogy mindenképp vegyék komolyan az online felületen való tanítást, az ott küldött anyagokat, mert a későbbiekben nehézséget fog okozni a lemaradás pótlása, a felzárkózás. Továbbá azt tanácsolom, hogy tartsák tiszteletben a pedagógusok fáradságos munkáját, hiszen nekik sem egyszerű a jelenlegi helyzethez alkalmazkodni. – Mit tanácsol a szülőknek, a pedagóguskollégáknak? – A kollégáimnak is, hasonlóan a diákoknak szóló tanácsomhoz, azt ajánlom, hogy vegyék komolyan az online oktatással járó pluszfeladatokat, még akkor is, ha nem kapnak hiteles visszajelzéseket, továbbá kitartást kívánok nekik és türelmet. A szülőknek azt javasolnám, hogy értékeljék a pedagógus fáradozásait, erőfeszítéseit, mert nem olyan egyszerű egy tevékenységet lebonyolítani, megtervezni, de legfőképp megértetni, mint amilyennek tűnik, valamint tegyenek eleget a kért tevékenységeknek, segítsék, támogassák gyerekeiket ebben a nehéz időben is.

Kajcsa Réka