tiszta égbolt
Három jogszabályt is módosított a kormány
Hosszú évek óta tudni, hogy a hazai sporttevékenységben gondok vannak, nincsenek rendben a dolgok, s ez megmutatkozott mind a tömegsport, mind pedig a teljesítménysport tekintetében. Ez utóbbi esetében hovatovább fehér hollónak számít olimpiai vagy világbajnoki címek megszerzése, s ez bebizonyosodott a nemrégiben zárult Rio de Janeiró-i olimpia alkalmával is. Egyesek szerint azzal a jogi kerettel is gond van, amely szabályozza a sporttevékenységet, s mindenekelőtt a testnevelés és a sport törvényével, amely több mint 15 évvel ezelőtt született meg, s amelyet azóta is többször módosítottak. Ebben az esztendőben ismét terítékre került a szóban forgó törvény módosítása, s azzal kapcsolatosan közvitát is szervezett a szaktárca, de nem sok eredménnyel. Nemrégiben sor került a törvény módosítására és kiegészítésére, egyidejűleg másabb jogszabályokéval.
[caption id="attachment_37446" align="aligncenter" width="825"]
Elisabeta Lipă. Visszasírná a Daciadát[/caption]
Eddigelé 29-szer módosították és egészítették ki a 2000/69-es, a testnevelési és sporttörvényt. Durván számolva ez azt jelenti, hogy hatályba lépése óta évente mintegy kétszer. Mindig találtak arra okot, indokot, majd utólag azt is elismerték, hogy nem sikerült bizonyos kérdéseket rendezni. A Cioloș-kormány által tervezett jogszabály-módosítást széles körű konzultáció, illetve közvita előzte meg, de abba érdemben nemigen kapcsolódtak bele az érintettek. Júliusban a fővárosban amolyan egyeztető kiértékelő tárgyalásra került sor, s annak kapcsán Elisabeta Lipă ifjúság-sportügyi miniszter azt hangoztatta, hogy megfogalmazódtak túlzott, elfogadhatatlan igények is, például olyanok, amelyek feltételezték volna a munkatörvénykönyv, valamint az adótörvénykönyv módosítását is. Az ilyen jellegű módosításokkal nem lehet egyetérteni, annál is inkább nem, mert más szektorokkal szemben kivételes, diszkriminatív helyzetet teremtenének egyes javaslatok. Végül is a kormány szeptember 28-i ülésén került napirendre a törvénymódosítás, s a vonatkozó 2016/61-es sürgősségi kormányrendelet a Hivatalos Közlöny október 4-i számában jelent meg, s azóta már hatályba is lépett. Átolvasva ezt a sürgősségi kormányrendeletet, arra a következtetésre juthattunk, hogy az eddig hatályosnak csak néhány szakaszát módosították és egészítették ki, igaz, esetenként lényegi ügyekről van szó. Amúgy az újdonságok bizonyos finanszírozási ügyekkel, előírásokkal kapcsolatosak. Kezdenénk azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) még 2006 decemberében elfogadott egy konvenciót a fogyatékkal élő személyek jogaira vonatkozóan, amelyet Románia részéről 2007 szeptemberében írtak alá, majd a 2010-ben elfogadott 2010/221-es törvénnyel ratifikáltak. Ez a törvény arra kötelezte Romániát is, hogy a fogyatékkal élők jogai minden tekintetben érvényesüljenek és semminemű diszkrimináció ne érje őket, és ez vonatkoztatható a fogyatékkal élő sportolókra is, illetve a paralimpikonokra. Nos, a mostani törvénymódosítás érvényre juttatja ezt az elvárást is, hogy függetlenül attól, hogy ép vagy fogyatékkal élő sportolóról van szó, a hivatalos hazai és nemzetközi versenyeken elért eredményeiért egyenlő prémiumban kell részesüljön, illetve kell részesíteni azt a sportolót. (Egyébként ez a jogosultság vonatkozik az élsportolói életjáradékra is, amely vonatkozásában még 2015 júliusában megszületett a vonatkozó jogszabály, a 2015/194-es törvény.)
Életjáradék újraszabályozva
Köztudott, hogy a sporttörvény értelmében országunkban is életjáradékban részesülhetnek adott feltételek és kritériumok teljesítése közepette az élsportolók, pontosabban az egykori élsportolók. Ennek kapcsán is felmerültek különböző problémák, például az értelmezés tekintetében, sőt még a jogosultság tekintetében is. Nos, ezeket a kérdéseket is lerendezték a most hatályba lépett kormányrendelet révén, pontosabban újraszabályozták. Az életjáradékra ezentúl is azok az élsportolók lesznek jogosultak, akik az olimpiai játékokon vagy a paralimpiai játékokon arany-, ezüst vagy bronzérmet szereztek, illetve aranyérmet felnőtt világ- vagy Európa-bajnokságokon. Ezek a kritériumok, a feltételek viszont módosultak: olyan élsportoló kérheti az életjáradék megállapítását, aki visszavonult a sporttevékenységből, román állampolgársággal rendelkezett az adott sportteljesítmény elérésekor, de az életjáradék kérelmezésének és nyújtásának időpontjában is azt a sportteljesítményt, amely nyomán kéri az életjáradékot, Románia színeiben versenyezve érte el. (Ez utóbbi két feltétel megszigorítására azért volt szükség, hogy országunkban ne igényelhessenek életjáradékot olyan sportolók, akik más államok állampolgáraiként értek el kimagasló sporteredményeket, s utólag váltak Románia állampolgáraivá. Módosult az életjáradék kiszámításának módja is olyan értelemben, hogy a kiszámítási alap a legutóbb hivatalosan közölt országos átlagos bérjövedelem lesz, s ugyanakkor annak maximális értéke semmi esetben sem haladhatja meg az országos átlagos bruttó bér ötszörösét. Egy újonnan bevezetett szakasz értelmében az életjáradék folyósítása megszüntetendő vagy újraszámítandó amennyiben az illetékes nemzetközi szervezet valamilyen okból úgy dönt, hogy visszavonják az adott sportoló által megszerzett érmeket vagy valamelyik érmet. Továbbá az életjáradék folyósítása megszűnik akkor is, ha az adott egykori élsportoló elveszíti román állampolgárságát. Van még egy érdekes újonnan bevezetett szakasz is, nevezetesen az, amely értelmében meghatározzák a sporttevékenységben részt vevőket: azok lehetnek sportolók, edzők, orvosok, egészségügyi asszisztensek, gyúrók, gyógytornászok, kutatók, videooperatőrök, bírók, megfigyelők, segédszemélyzet. Ennek a felsorolásnak gyakorlati szempontból is megvan a maga jelentősége, ugyanis az állami költségvetésből finanszírozott sportprogramok és sportprojektek esetében közpénzt lehet költeni a „résztvevők” szállítására, elszállásolására, étkeztetésére, biztosítására stb.
Megemelt költségszintek
A sporttörvény képezte a jogalapját annak a 2007/1444-es kormányhatározatnak, amely révén jóváhagyták a sporttevékenység pénzügyi normáit. Annak 2007 decemberi hatályba lépését követően többszöri módosítására is sor került, szám szerint 11-re, pontosabban most már 12-re, ugyanis a szeptember 26-i kormányülésen a már említett törvénymódosítással és kiegészítéssel egyidejűleg ezt a kormányhatározatot is módosították. A Hivatalos Közlöny október 5-i számában megjelent 2016/720-as kormányhatározatról van szó. Kezdenénk azzal, hogy a sporttörvénynek a már említett módosítása „érvényesül” ebben a mostani kormányhatározatban is: az olimpiai első hat helyezésén nyújtandó pénzdíjak kvantuma megemelésével egyidejűleg abban egyformán részesülnek az olimpiai játékokon, illetve a paralimpiai játékokon az első hat hely egyikét megszerző hazai sportolók. Aranyérem esetében például 70-70 ezer euró jár. Egyébként a különböző hivatalos nemzetközi és hazai versenyeken, bajnokságokon elért első hat hely esetében nyújtandó prémiumok értékszintjét is megemelték, így például egyéni versenyszámokban a felnőtt országos bajnokot az eddigi 1800 lej helyett 2000 lej illeti meg. (Ennek kapcsán azt is meg kell említenünk, hogy a hazai bajnokságokban csak az első három helyezésért jár pénzdíj.)
A különböző kategóriájú hazai sportakciók esetében a napi étkeztetésre fordítható költségszinteket is megemelték. Például belföldi községi, városi vagy municípiumi szintű sportversenyek esetében személyenként a jelenlegi 35 lej/napról 45 lej/napra, s amennyiben országos szintű versenyről van szó, akkor a jelenlegi 50 lejről 70 lejre. Amennyiben spotfelkészítői akciókról vagy más sportakciókról van szó, s arra az országban kerül sor és azokat a megyei sportegyesületek, sportklubok, a megyei sportigazgatóságok szervezik és/vagy finanszírozzák, akkor arra naponta személyenként az eddigi 55 lej helyett 85 lej költhető. Eddig azok a sportszervezetek, amelyek hazai vagy nemzetközi sportversenyeket szerveztek, ez utóbbi esetében a bírák finanszírozására 140 lejt költhettek, ezentúl 200 lejt. Ha viszont a szervező egy szakszövetség, akkor ez az értékszint 400 lej.
Tömegek „megmozgatása”
Elisabeta Lipă a már említett júliusi megbeszélésen bizonyos értelemben visszasírta az 1990 előtti Daciada néven elhíresült sportmozgalmat. Azt hangoztatta, hogy egy hasonló jellegű tömegsportot „éltető” rendezvényt kellene kibontakoztatni, s erre vonatkozóan fel is vázolta a szaktárca elképzelését: országos sportprogramokat ültetnének gyakorlatba. Egyébként valami ilyesmi eddig is volt, most pedig megteremtették annak egy, a miniszter szerint érdemlegesebb törvényes keretét is: a szeptember 28-i kormányülésen ilyen értelemben módosították a 2003/311-es kormányhatározatot. A szóban forgó 2016/711-es kormányhatározat a Hivatalos Közlöny október 3-i számában jelent meg. A már említett program keretében a kisifjúsági sportolók felkészítési központjait hoznák létre, ugyanakkor meg szeretnék teremteni a valós lehetőségeket arra, hogy mind a tanév folyamán, mind a szünidőben a kisiskolások, a diákok és az egyetemi hallgatók egyaránt rendszeresen részt vehessenek különböző sporttevékenységekben. Továbbá megteremtenék a kiválogatási, felkészítési és részvételi akciók finanszírozási feltételeit is. Nos, ezzel elérkeztünk a lényegek lényegéhez. Mindaz, amit előirányoz, tartalmaz a fentebb vázolt három jogszabály, nemcsak hogy feltételezi, hanem meg is követeli a sporttevékenységek finanszírozására szolgáló költségvetési források „bővízűbbé” tételét.
Hecser Zoltán
Elisabeta Lipă. Visszasírná a Daciadát[/caption]
Eddigelé 29-szer módosították és egészítették ki a 2000/69-es, a testnevelési és sporttörvényt. Durván számolva ez azt jelenti, hogy hatályba lépése óta évente mintegy kétszer. Mindig találtak arra okot, indokot, majd utólag azt is elismerték, hogy nem sikerült bizonyos kérdéseket rendezni. A Cioloș-kormány által tervezett jogszabály-módosítást széles körű konzultáció, illetve közvita előzte meg, de abba érdemben nemigen kapcsolódtak bele az érintettek. Júliusban a fővárosban amolyan egyeztető kiértékelő tárgyalásra került sor, s annak kapcsán Elisabeta Lipă ifjúság-sportügyi miniszter azt hangoztatta, hogy megfogalmazódtak túlzott, elfogadhatatlan igények is, például olyanok, amelyek feltételezték volna a munkatörvénykönyv, valamint az adótörvénykönyv módosítását is. Az ilyen jellegű módosításokkal nem lehet egyetérteni, annál is inkább nem, mert más szektorokkal szemben kivételes, diszkriminatív helyzetet teremtenének egyes javaslatok. Végül is a kormány szeptember 28-i ülésén került napirendre a törvénymódosítás, s a vonatkozó 2016/61-es sürgősségi kormányrendelet a Hivatalos Közlöny október 4-i számában jelent meg, s azóta már hatályba is lépett. Átolvasva ezt a sürgősségi kormányrendeletet, arra a következtetésre juthattunk, hogy az eddig hatályosnak csak néhány szakaszát módosították és egészítették ki, igaz, esetenként lényegi ügyekről van szó. Amúgy az újdonságok bizonyos finanszírozási ügyekkel, előírásokkal kapcsolatosak. Kezdenénk azzal, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) még 2006 decemberében elfogadott egy konvenciót a fogyatékkal élő személyek jogaira vonatkozóan, amelyet Románia részéről 2007 szeptemberében írtak alá, majd a 2010-ben elfogadott 2010/221-es törvénnyel ratifikáltak. Ez a törvény arra kötelezte Romániát is, hogy a fogyatékkal élők jogai minden tekintetben érvényesüljenek és semminemű diszkrimináció ne érje őket, és ez vonatkoztatható a fogyatékkal élő sportolókra is, illetve a paralimpikonokra. Nos, a mostani törvénymódosítás érvényre juttatja ezt az elvárást is, hogy függetlenül attól, hogy ép vagy fogyatékkal élő sportolóról van szó, a hivatalos hazai és nemzetközi versenyeken elért eredményeiért egyenlő prémiumban kell részesüljön, illetve kell részesíteni azt a sportolót. (Egyébként ez a jogosultság vonatkozik az élsportolói életjáradékra is, amely vonatkozásában még 2015 júliusában megszületett a vonatkozó jogszabály, a 2015/194-es törvény.)
Életjáradék újraszabályozva
Köztudott, hogy a sporttörvény értelmében országunkban is életjáradékban részesülhetnek adott feltételek és kritériumok teljesítése közepette az élsportolók, pontosabban az egykori élsportolók. Ennek kapcsán is felmerültek különböző problémák, például az értelmezés tekintetében, sőt még a jogosultság tekintetében is. Nos, ezeket a kérdéseket is lerendezték a most hatályba lépett kormányrendelet révén, pontosabban újraszabályozták. Az életjáradékra ezentúl is azok az élsportolók lesznek jogosultak, akik az olimpiai játékokon vagy a paralimpiai játékokon arany-, ezüst vagy bronzérmet szereztek, illetve aranyérmet felnőtt világ- vagy Európa-bajnokságokon. Ezek a kritériumok, a feltételek viszont módosultak: olyan élsportoló kérheti az életjáradék megállapítását, aki visszavonult a sporttevékenységből, román állampolgársággal rendelkezett az adott sportteljesítmény elérésekor, de az életjáradék kérelmezésének és nyújtásának időpontjában is azt a sportteljesítményt, amely nyomán kéri az életjáradékot, Románia színeiben versenyezve érte el. (Ez utóbbi két feltétel megszigorítására azért volt szükség, hogy országunkban ne igényelhessenek életjáradékot olyan sportolók, akik más államok állampolgáraiként értek el kimagasló sporteredményeket, s utólag váltak Románia állampolgáraivá. Módosult az életjáradék kiszámításának módja is olyan értelemben, hogy a kiszámítási alap a legutóbb hivatalosan közölt országos átlagos bérjövedelem lesz, s ugyanakkor annak maximális értéke semmi esetben sem haladhatja meg az országos átlagos bruttó bér ötszörösét. Egy újonnan bevezetett szakasz értelmében az életjáradék folyósítása megszüntetendő vagy újraszámítandó amennyiben az illetékes nemzetközi szervezet valamilyen okból úgy dönt, hogy visszavonják az adott sportoló által megszerzett érmeket vagy valamelyik érmet. Továbbá az életjáradék folyósítása megszűnik akkor is, ha az adott egykori élsportoló elveszíti román állampolgárságát. Van még egy érdekes újonnan bevezetett szakasz is, nevezetesen az, amely értelmében meghatározzák a sporttevékenységben részt vevőket: azok lehetnek sportolók, edzők, orvosok, egészségügyi asszisztensek, gyúrók, gyógytornászok, kutatók, videooperatőrök, bírók, megfigyelők, segédszemélyzet. Ennek a felsorolásnak gyakorlati szempontból is megvan a maga jelentősége, ugyanis az állami költségvetésből finanszírozott sportprogramok és sportprojektek esetében közpénzt lehet költeni a „résztvevők” szállítására, elszállásolására, étkeztetésére, biztosítására stb.
Megemelt költségszintek
A sporttörvény képezte a jogalapját annak a 2007/1444-es kormányhatározatnak, amely révén jóváhagyták a sporttevékenység pénzügyi normáit. Annak 2007 decemberi hatályba lépését követően többszöri módosítására is sor került, szám szerint 11-re, pontosabban most már 12-re, ugyanis a szeptember 26-i kormányülésen a már említett törvénymódosítással és kiegészítéssel egyidejűleg ezt a kormányhatározatot is módosították. A Hivatalos Közlöny október 5-i számában megjelent 2016/720-as kormányhatározatról van szó. Kezdenénk azzal, hogy a sporttörvénynek a már említett módosítása „érvényesül” ebben a mostani kormányhatározatban is: az olimpiai első hat helyezésén nyújtandó pénzdíjak kvantuma megemelésével egyidejűleg abban egyformán részesülnek az olimpiai játékokon, illetve a paralimpiai játékokon az első hat hely egyikét megszerző hazai sportolók. Aranyérem esetében például 70-70 ezer euró jár. Egyébként a különböző hivatalos nemzetközi és hazai versenyeken, bajnokságokon elért első hat hely esetében nyújtandó prémiumok értékszintjét is megemelték, így például egyéni versenyszámokban a felnőtt országos bajnokot az eddigi 1800 lej helyett 2000 lej illeti meg. (Ennek kapcsán azt is meg kell említenünk, hogy a hazai bajnokságokban csak az első három helyezésért jár pénzdíj.)
A különböző kategóriájú hazai sportakciók esetében a napi étkeztetésre fordítható költségszinteket is megemelték. Például belföldi községi, városi vagy municípiumi szintű sportversenyek esetében személyenként a jelenlegi 35 lej/napról 45 lej/napra, s amennyiben országos szintű versenyről van szó, akkor a jelenlegi 50 lejről 70 lejre. Amennyiben spotfelkészítői akciókról vagy más sportakciókról van szó, s arra az országban kerül sor és azokat a megyei sportegyesületek, sportklubok, a megyei sportigazgatóságok szervezik és/vagy finanszírozzák, akkor arra naponta személyenként az eddigi 55 lej helyett 85 lej költhető. Eddig azok a sportszervezetek, amelyek hazai vagy nemzetközi sportversenyeket szerveztek, ez utóbbi esetében a bírák finanszírozására 140 lejt költhettek, ezentúl 200 lejt. Ha viszont a szervező egy szakszövetség, akkor ez az értékszint 400 lej.
Tömegek „megmozgatása”
Elisabeta Lipă a már említett júliusi megbeszélésen bizonyos értelemben visszasírta az 1990 előtti Daciada néven elhíresült sportmozgalmat. Azt hangoztatta, hogy egy hasonló jellegű tömegsportot „éltető” rendezvényt kellene kibontakoztatni, s erre vonatkozóan fel is vázolta a szaktárca elképzelését: országos sportprogramokat ültetnének gyakorlatba. Egyébként valami ilyesmi eddig is volt, most pedig megteremtették annak egy, a miniszter szerint érdemlegesebb törvényes keretét is: a szeptember 28-i kormányülésen ilyen értelemben módosították a 2003/311-es kormányhatározatot. A szóban forgó 2016/711-es kormányhatározat a Hivatalos Közlöny október 3-i számában jelent meg. A már említett program keretében a kisifjúsági sportolók felkészítési központjait hoznák létre, ugyanakkor meg szeretnék teremteni a valós lehetőségeket arra, hogy mind a tanév folyamán, mind a szünidőben a kisiskolások, a diákok és az egyetemi hallgatók egyaránt rendszeresen részt vehessenek különböző sporttevékenységekben. Továbbá megteremtenék a kiválogatási, felkészítési és részvételi akciók finanszírozási feltételeit is. Nos, ezzel elérkeztünk a lényegek lényegéhez. Mindaz, amit előirányoz, tartalmaz a fentebb vázolt három jogszabály, nemcsak hogy feltételezi, hanem meg is követeli a sporttevékenységek finanszírozására szolgáló költségvetési források „bővízűbbé” tételét.
Hecser Zoltán
