Az idei Felcsíki Állatvásárt és Gaz­­­­danapot október 7-én tar­tották. A rendezvényt színesítette a Tercsi vágóhíd és húsfeldolgozó ünnepélyes megnyitója is, hiszen ettől a naptól kezdődően elérhető lett a termékpalettájuk egy része. Az eseményre látogatóknak lehetőségük volt termékkóstolón is részt venni, véleményüket pedig megoszthatták a húsfeldolgozó munkatársaival egy kérdőív kitöltése révén. A Felcsíki Állatvásár és Gazdanap is nagy töme­geket vonzott, viszont az avatón is nagyon sokan részt vettek.

A csíkjenőfalvi Tercs Közbirtokosság 2011-ben fogalmazta meg azt az igényt, hogy egy vágóhídra és hús­feldolgozóra lenne szükség. 2019-ben a Pro Economica Ala­pít­­­vány gazdaságfejlesztési prog­ram­­­­já­ban si­kerrel pályáztak, ezál­tal szereztek finanszírozást az üzem lét­­rehozására. A vágóhíd és hús­feldolgozó elindításával párhu­za­mo­san a közbirtokosság kezde­mé­­­­­nyez­te a felcsíki gazdákkal való együtt­­működés, szövetkezés kiala­kítását, ami azért is fontos, mert a gazdák mindennapi tevékenységét igyekszenek elősegíteni, ezáltal pe­dig a húsfeldolgozó kapacitása is teljes mértékben le lesz födve. A vá­gó­híd és húsfeldolgozó a jelenleg érvényben levő szabályok szerint a szárnyas állaton kívül bármilyenfajta állatot feldolgozhat. Naponta öt számosállatot tudnak vágni, a húst pedig ellátják ovális pecséttel, amellyel akár külföldön is értékesíteni tudják a húst. 

A vágóhidat és húsfeldolgozót kor­szerű berendezésekkel látták el, ezál­tal mindamellett, hogy pré­mi­­­­um­minőségű terméket tudnak elő­állítani, a munkafolyamatokat is egy­szerűsítik. Az üzemet körbejárva láthatunk vákuumos érlelőgépet, ka­­varó-, csontoló-, darálógépet, a füstölés pedig hagyományos módon fog történni. A végtermékek sorába besorolható lesz a sonka, szalámi, kolbász, pástétom, szalonna és te­pertő. A késztermékeket első­sor­ban az üzemben létrehozott be­mu­tatóüzletben lehet majd megvásárolni, de tervben van még számos üzlet létrehozása Csíkszeredában, de akár Brassóban és Kolozsváron is.

A húsfeldolgozó létrehozásával pár­­hu­­zamosan megalkottak egy szö­vetkezetet is, amelyhez összesen 120 gazda csatlakozott már. Ezek azok a gazdák, akik biztosítani fogják az alapanyagot a húsfeldolgozónak, ami a gazdának és az üzemnek is egy bizonyos biztonságot nyújt majd. Ezenkívül ha az üzem kapacitása engedi, más gazda is vághatja ott az állatát. Három lehetőség közül lehet választani: a gazda odaviheti az állatát levágni, azt pedig vágás után elviszi, de az is egy lehetőség, hogy a húst feldolgoztatja, és magát a végterméket viszi el, vagy pedig már az elején értékesíti az üzemnek az állatot, és az érte járó pénzösszeggel mehet haza.

– Az épület felépítésével lezárult egy szakasz, megvalósult az elsődleges cél, hiszen most már készen áll a vágóhíd és húsfeldolgozó. Új kihívás következik: hogy megtöltsük tartalommal a létesítményt, és a közösség javára fordítsuk ezt a tevékenységet

– mondta el Jéré Elemér, a csíkjenőfalvi Tercs közbirtokosság elnöke. 

Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke azt a mondást idézte, mely szerint senki nem lehet próféta a saját hazájában.
– Ez arról szól, hogy mit mondhatok most, hiszen ez az én legszűkebb hazám. Pár száz méterre innen él­tem gyerekkoromat. Itt nőttem fel, játszottam és időt töltöttem a he­gyekben, az erdőkben télen és nyáron egyaránt. És most itt állunk, és olyasvalamit kell mondanom, ami talán cáfolja ezt a mondást. Sok évvel ezelőtt, amikor a kollégákkal és barátaimmal beszélgettünk a vá­góhídról, már olyan régen volt, hogy nem is emlékszem pontosan, mikor, de biztos vagyok benne, hogy nem voltam ilyen szürke, és a hajam sem volt ilyen ősz. Akkor úgy éreztem, hogy van egy erő, egy szándék vagy terv, amely meg fog valósulni. Még nem tudtuk, honnan lesz pénz, hogyan támogassuk azt, amit a közbirtokosság elképzelt. De hitünk volt, és ezt a közösséget a nehéz időkben mindig a hit tartotta meg. Hittünk abban, hogy előre tudunk lépni. És itt van most a vágóhíd, ahol ez a hit erőt ad. Az eredeti cél az volt, hogy olyan javulást hozzunk a közösségnek, amely nemcsak munkahelyeket te­­­remt, hanem egy ajtót nyit az előt­tünk álló jövő felé, egy nagyon nagy ajtót. És úgy gondolom, hogy ez a lényeg, mert a fiatalok ma már nem azért hagyják el nagy többséggel a szülőföldet, mert nem tudnak ma­­gyarul tanulni vagy olvasni, vagy mert veszélyben van az identitásuk. Ez nem igaz. Ugyanakkor a veszélyt sokszor már nem is érezzük. Inkább azért mennek el, mert többet akarnak keresni. Az elmúlt évtizedekben sokat elértünk, de azt, ami fontos minden családnak és közösségnek, még nem értük el. És ez a vonzerő, amelyet Észak-Európa gyakorol ezen a téren, még mindig erős. Ezért kell ilyen létesítményeket létrehoznunk, hogy gazdaságfejlesztési lehetőségeket te­­­remtsünk, és megteremtsük a fel­­­­­­­tételeket, hogy erős magyar kö­zösség maradhasson a szülőföldjén. A má­­­sik fontos téma, amire ki­tér­­nék egy hosszabb gondolat ere­jéig, a nemzetpolitika. Több mint ti­zen­két-tizenhárom évvel ez­­e­lőtt olyan paradigmaváltás történt a nem­­­­­zetpolitikában, amely lehe­tő­vé tet­te, ­hogy az oktatásban, a kul­túrá­ban és az identitással össze­­függő területeken túl olyan ter­veket is elképzeljünk és meg­valósítsunk, amelyek a gazdasághoz és verseny­képességhez kapcsolódnak. Ezt a paradigmaváltást az Orbán-kormány hajtotta végre, és úgy gondolom, hogy ez hatalmas lehe­tőséget ad minden itt élő magyar számára. Elkezdtük a terve­zést a gazdaságpolitikai és gazda­ságfejlesztési tervekkel, és itt köszönetet mondok mindazoknak, akik segítettek ebben. A szakma, az egyetemek, a közgazdászok és mindenki közreműködött, hogy a projektvonalunkat vezessük. Ez nagyon fontos volt, mert nem lehet odamenni egy miniszterelnökhöz és csak azt mondani, hogy szük­ség van ennyi pénzre, de nem tudod, mire. A magyar kormány megalkotta ezt a fejlesztési stra­tégiát, melynek szá­mos apró része már megvalósult a térségben, és a következő időszakban még több valósul meg. Köszönöm Magyarország Kormányának, a mi­niszterelnöknek és mindazoknak, akik segítettek a tervezésben és a tervek megvalósításában. A nemzet­politikának ma már többnek kell lennie Székelyföldön, Erdélyben, a Kárpát-medencében, mint az iden­titáshoz közvetlenül kapcsolódó in­tézmények támogatásának. És ma, amikor ez a vágóhíd megnyitja a kapuit és elkezdi a termelést, és ezáltal erősíti ezt a közösséget, azt akarom, hogy ez a közösség erősebbé váljon, és táplálja azt a reményt, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy higgyünk abban, hogy erős magyar közösség maradhat meg a szülőföldünkön – mondta el Kelemen Hunor szövetségi elnök.

A megnyitón tiszteletét tette Kövér László is, aki ünnepi beszédét egy mondással kezdte, miszerint minden borjú megtalálja a maga mészárosát, ami azt is jelentette, hogy a hi­székenyeket és álmodozókat mindig letaglózza a valóság. 
– A jólétet nem mások fogják kívülről ajándékba hozni ebbe a térségbe, ennek a térségnek a lakói pedig a jólétet nem a külvilágba elvándo­rolva fogják megtalálni, hanem azt a saját szülőföldjükön, saját erejük­ből, egymással együttműködve tud­ják csak megteremteni. A kom­munizmus bukása után ez a térség örömmel nyitotta meg gyakorlatilag ingyen a nyugati tőke számára több mint 160 milliós lakossági fogyasztópiacát, abban bízva, hogy a sokak által irigykedve csodált Nyugat elhozza majd a jólétet. Az elmúlt három évtizedben az életminőség kétségkívül javult ezek­ben az országokban, ám mind­­­annyian megtapasztaltuk, hogy a nyugati cégek a behozott tőkének többszörösét viszik ki innen. Tehát semmi okunk sem hiszékenynek, sem naivnak lenni és összetéveszteni a jótékonykodást az üzlettel. A Világbank felmérése szerint 1990 és 2015 között Európa keleti feléből 25 millió fiatal munkaerő távozott Európa nyugati felébe, akiknek a képzési költsége ezermilliárd dollárt meghaladó összegbe került az itteni országok adófizetőinek. A következő tizenöt évben további húszmillió közép- és kelet-európai ember kivándorlását valószínűsítik a kutatások. Semmi okunk nincs álmodozónak lenni, hiszen napjainkra, munkaerőpiaci értelemben, Európa keleti fele biztosítja a nyugat-európai gaz­daság működőképességét. Ezek ismeretében a térségben lévő országokban az emberek iránt felelős állami politika legfontosabb teendője kellene legyen, hogy minden eszközzel erősítsék a szülőföld gazdaságilag megtartó erejét – vélekedett Kövér László.