A nyolc új telekkönyv átadásával a „pámblikavágás” szele elérte Csíkszentkirályt is. Az esemény – amelyet Jean-Adrian Andrei, Hargita megye prefektusa „történelmi pillanatnak” nevezett – egyértelműen azt jelzi: a földügyek csatája végleg elveszett megyénkben. Egy történelmi győzelem, amely felér 100 vereséggel. Győzelem a csíkszentkirályiak számára, de a többi hargitai település lakóinak azt az üzenetet hozza, hogy legjobb esetben is évtizedeket kell még várniuk. Egy-két éve már sejtem, hogy sem a földosztás, sem az új telekkönyvezés nem ér soha véget megyénkben, de a nyolc telekkönyv és az esemény körüli győzelmi tánc erről teljesen meggyőzött. Ha 8 telekkönyvnek ennyire kell örvendezni, akkor nagy baj lehet. Ugyanakkor kiderült az is, hogy intézményeink vezetői tisztában vannak azzal, hogy a hosszú mandátum titka nem a tiszta beszéd és a korrekt informálás, hanem a ferdítés, a mellébeszélés és tehetetlenségük, inkompetenciájuk győzelemként való prezentálása. De az is lehet, hogy tudatos munkával jutottak oda, ahol ma megyénk földügyei állnak. De mivel a székemet én vásároltam és nem más tolta alám, úgy gondolom, én megtehetem, hogy Hargita megye lakóival ismertessem a valóságot, még ha fájdalmas is. Mert legalább ezt megérdemlik. Mondjuk ki tisztán, lássuk be: a mostani döntéshozókkal soha nem lesz befejezve a földosztás Hargita megyében. Telekkönyvezésről pedig addig nem is beszélhetünk, amíg nincs tulajdoni akta. Hogy honnan derül ez ki? A számokból. A helyi és megyei földosztó bizottságok 27 éves „megfeszítő” munkájának köszönhetően sikerült a visszaigényelt területek szűk kétharmadára kiállítani a birtokleveleket. De hátramaradt a nehezebb egyharmad, ami mintegy 194 000 hektárt jelent. Becslésem szerint ez közel 100 000 birtoklevél. És ha azt nézzük, hogy a tavalyi év folyamán mindössze 1255 új birtoklevél látta meg a napvilágot, tiszta képet nyertünk a Bermuda-háromszögként működő „trió” munkájáról: a helyi földosztó bizottság, a megyei földosztó bizottság és a kataszteri hivatal. 27 év után nemcsak a hatóságok unták meg az egészet, hanem már a jogvesztettek unokái is lemondtak őseik egykori földjeiről. Felpakoltak és Nyugatra költöztek, mert ott minden bizonnyal hamarabb lesz saját földjük. Amelyik polgármester pedig meg akarja oldani települése földügyeit, az a megyei földosztó bizottságba vagy a kataszteri hivatalba ütközik. Ott van Gyergyószentmiklós esete: a város pénzt határolt el a parcellázási tervekre, közbeszerzést szervezett, a nyertes cég felmért 8000 hektár mezőgazdasági területet (ami mintegy 15 000 parcellát jelent), leadta a parcellázási terveket a kataszteri hivatalnak, az pedig visszautasította. A Truța Sorin vezette hivatal szerint először ki kell javítani a hibásan kitöltött birtokleveleket – számuk pedig megközelíti az ezret. Az egészben csak az a furcsa, hogy Hargita megyén kívül bárhol – így a szomszédos Maros megyében is – fordított a sorrend: a kataszteri hivatal előbb jóváhagyja a parcellázási terveket, utána (a parcellázási tervek alapján) javítják a hibás birtokleveleket. Tehát ha Gyergyószentmiklós Maros megyében lenne, már rég el lenne felejtve a földosztás. Mi is a helyzet a csíkszentkirályi „történelmi pillanattal”? Nem igaz, hogy a CESAR-programot uniós forrásokból finanszírozták. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank hiteléből indult, majd néhány év után – látva a román hatóságok tehetetlenségét – a bank hagyott csapot-papot és kilépett a projektből. A CESAR-program kormányunk pénzén folytatódott. Az sem igaz, hogy országos szinten tizenötödikként sikerült befejezni a kataszteri munkálatokat. Az Országos Kataszteri és Ingatlan-nyilvántartási Ügynökség (ANCPI) adatai szerint Csíkszentkirály előtt még 37 településen megvolt a pezsgőbontás. De az is lehet, azoknál csak 1-1 telekkönyvet tudtak még átadni településük azon lakóinak, akik még emlékeznek a kollektivizálásra, de a statisztika kedvéért a befejezettek közé sorolták azokat is. Továbbá az sem igaz, hogy domb- és hegyvidéki településként az országban elsőként végezték el a kataszteri munkálatokat Csíkszentkirályon. Ott van a Maros megyei Szászkézd (Saschiz), ahol már néhány éve új telekkönyve van minden lakónak, vagy Krizba (Crizbav, Brassó megye), akár Arada (Horea, Fehér megye). Egyik sem síkvidéki település. És még lehetne folytatni. De valószínű, a bukaresti vezérigazgató már nem tudja követni az eseményeket, olyan óriási ütemben folynak országszerte a kataszteri munkálatok. Truța Sorin igazgató azon állítása, miszerint Romániának még soha nem volt ekkora szüksége a telekkönyvezésre, még talán igaz is: ha a telekkönyvek hiánya miatt veszítik el a gazdák a területalapú támogatást, akkor az illetékesek vakarhatják a fejüket. De nem elég ezt megállapítani, tenni is kellene annak érdekében: egyszerű, értelmezhetetlen jogszabályokat kellene kidolgozni, pénzt kellene fordítani a felmérésekre, nemcsak ígéreteket, és olyan szakembergárdát kellene kiképezni, amely meg tud birkózni a nem könnyű feladattal. Ma ezekből még egyik sem létezik. Az aztán végleg nem valószínű, hogy idén befejezik a gyergyóremetei kataszteri munkálatokat. A község területe 10 600 hektár és az elmúlt 27 év alatt mindössze 2498 hektárra sikerült kiállítani a birtokleveleket, nagyrészt a közbirtokosságoknak és más jogi személyeknek. Aki ezek után úgy gondolja, hogy a hátramaradt 11 hónap alatt el lehet végezni azt, amit nem lehetett elvégezni 27 év alatt, az nagyon el van szakadva a valóságtól. Ahogy Ferencz Imre költő, egykori tanárom írja egyik versében: „nem birtokba tenni hanem földbe ki a rendszerváltást megérte nem rendezni legyen zavaros ezt akarta sok nagyokos több zászlót mértek ki mint földet s negyedszázadot elvetéltek sok lehetőség már elszelelt a szülőföldünk temetőkert” És végezetül néhány adat a 2015-ben, a Dragnea által, még a szentkirályinál is nagyobb ünnepséggel útjára indított Országos Kataszteri és Telekkönyvi Programról. A program a 2015–2023-as időszakról szól, tervezett költsége 900 millió euró. Ebből az összegből kellene 3181 településen elvégezni a kataszteri munkálatokat. A grafikon szerint már 2015-ben be kellett volna fejezni 144 településen a felmérést és telekkönyvezést. A mai napig még el sem kezdték. 2016-ban újabb 140 település következett volna. A mai napig még el sem kezdték a munkálatokat. 2017-ben 200 település szerepelt a listán. Még a közbeszerzéseket sem indították el. Ezek után a 2023-as határidő betartásának az esélye nulla. De még a munkálatok elkezdése is kétséges. Amit a magyar hatóságok ezelőtt 140 évvel, néhány év leforgása alatt, sokkal nagyobb területen, számítógépek, műholdak, ortofotó, mérőállomások nélkül meg tudtak valósítani, a mai román hatóságok – a XXI. századi technológiával – még jóformán el sem tudják kezdeni. Dr. Rákossy Botond