erős felhőzet
kevés felhő
Hangulatvesztés
Amikor először szerveztek karácsonyi vásárt a Majláth Gusztáv Károly téren, a város karácsonyfája körül helyi termelők, kézművesek, forralt bor és kürtős kalács, sőt sült gesztenye illata is csalogatta a fa köré a járókelőket. Este az ünnepi fényben és kis térben berendezett vásár igazán családias hangulatú volt: a feldíszített fenyő körül gyermekek szaladgáltak és szőtték a játék fonalát, amiről csak ők, játszótársak tudtak, értettek. Szüleik forralt bort kortyolgattak, és valahol a tér egyik csendesebb szegletében meghúzódva beszélgettek, olykor elmerengtek a vidám, energikus gyermekek játékában.
Az egyik vásári bódéból az ünnephez illő zene szólt, én barátnőmmel, akivel akkoriban az egyik helyi tévénél dolgoztunk, interjút készítettem a karácsonyfánál, és közben annyira megtetszett a hangulat, hogy elhatároztuk: ha befejeztük a munkát, mi is visszatérünk. Sült gesztenye is van! – szólt hozzám a barátnőm mosolyogva.
A következő években is próbálkoztak a helyi civilek és vállalkozók a polgármesteri hivatallal közösen, hogy szabadtéri karácsonyi vásárt tartsanak fenn a megyeközpontban. Nem sok sikerrel. Mára egy-két vásári bódé maradt a karácsonyfa körül, a kezdeti hangulatból pedig semmi. Mondják, hogy Csíkban hideg van és azért, mások, hogy az embereknek nincs pénze, én azt mondom, hogy egyre kevesebb a baráti társaság, az emberek otthon, a melegben üldögélnek. Hétvégéken gyakran elcsodálkozom, megjegyzem magamban, hogy milyen üres ez a város. Szellemváros.
Kivétel a bevásárlóközpontok környéke: ott mindig vannak emberek, autók, kéregetők, a szülők közösen gyermekeikkel tolják a bevásárlókocsit. Együtt van a család. Itt talán még az ismerősök is megállnak néhány percre, hogy szót váltsanak a hétköznapokban elveszett barátokkal, rokonokkal. Hát igen.
Pál Bíborka
-min.jpg)
