A Gyergyószentmiklóson élő roma közösség egy részével 2010 óta Novák Zsolt baptista lelkész foglalkozik: a roma misszió keretében elsősorban a hit csatornáin közeledik a közösség tagjaihoz, majd az oktatás segítségével főként a fiatal generációra összpontosítva segít abban, hogy jövőképük, terveik legyenek. – Baptista lelkészként 2010 óta foglalkozik a gyergyószentmiklósi roma közösség tagjaival. Milyen hozadékai vannak a missziónak? – Gyülekezetünk 2010-ben kezdett foglalkozni a roma közösséggel. A hit útján próbálunk csatlakozni hozzájuk, ugyanakkor azt gondoljuk, hogy az oktatás, képzés lehet hosszú távon a megoldás arra, hogy valamiképpen integrálni tudjuk ezt a közösséget. Rövid távú megoldások korábban is születtek a helyi közösség részéről – szigorú szabályok voltak, adományokkal segítették őket –, de hosszú távon egyik sem működött. Tizenkét évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni ezzel a közösséggel a polgármesteri hivatal és az önkormányzati testület segítségével: kezdetben a roma iskolában találkoztunk, elkezdtük tanítani őket. A hitéleti tanítások mellett nagyon fontosnak tartottuk, hogy életviteli témákat is érintsünk, valamint olyan higiéniai kérdésekre is kitérjünk, amelyek náluk addig hiányoztak. Idővel, ahogy a bizalom kialakult felénk, és ők is kezdtek közösséggé formálódni, egyre több területet tudtunk érinteni, akár morális kérdéseket is. Az évek alatt nagyon sokat változott a viselkedésük és a küllemük is: bizonyos esetekben másként jelennek meg hivatalos helyeken vagy orvosi vizsgálaton, mint korábban. Olyan evangéliumi tanításokat kapnak, amelyek változtatnak gondolkodásukon, amelyek által a szeretet, az elfogadás és az alkalmazkodás beépülhet a mindennapi életükbe. Ezenkívül komoly hangsúlyt fektetünk arra, hogy a fiatal korosztályt minél korábban foglalkoztassuk, és néhány gyermeknél akár a szülő szerepét is átvállaljuk bizonyos fokig: ezért létrehoztunk egy délutáni iskolát. Ide azok a gyermekek jönnek, akik részt vesznek az oktatásban, onnan jönnek át hozzánk, ahol három osztályban, korosztályonként foglalkozunk velük napi négy órát. 45–46 gyermek jár hozzánk, itt többek között higiéniai kérdéseket is érintünk, szakmai tanácsadást is adunk, elültetve bennük azt a gondolkodásmódot, hogy felnőve szakmát kell tanulniuk és a munkaerőpiacon helyt kell állniuk. Ezek a gyermekek jól írnak-olvasnak már, és természetesen a motiváció sem marad el részünkről: értékjegyrendszert alakítottunk ki, az értékjegyeket a teljesítményük függvényében kapják és a havonta tartott vásáron „elkölthetik”. Ezzel próbáljuk tudatosítani bennük, hogy a tisztességes munkáért fizetés jár, és hogy a megvásárolt javakkal a családjukat is segíthetik. – Mekkora létszámú az a roma közösség, akikkel dolgoznak, együtt vannak a gyülekezetben? – A felmérések szerint 750–800 roma él Gyergyószentmiklóson: közösségünk a városban élő romáknak tíz-tizenöt százalékára tud hatással lenni, ez több mint száz embert jelent. A többiek is ismernek minket és tisztelnek valamennyire a munkánkért, de nem tudunk feléjük közvetlen szolgálni. Akiket meg tudunk szólítani, láthatóan változnak, és ez a statisztikákban is megmutatkozik: ismereteim szerint a közösségben a bűnözés közel hatvan százalékkal csökkent az elmúlt 12 évben. Sokan megértették, miért nem járható a bűnözés útja. Abban a közösségi házban, amelyet gyülekezetünk épített számukra, akár 250 személy is elfér: próbálunk összedolgozni a város különböző intézményeivel, jó kapcsolatot ápolunk velük, és ők is próbálnak segítséget nyújtani tájékoztatással, hogy elősegíthessük felzárkózásukat, zökkenőmentesebb életüket. – Kik a segítői ebben a misszióban? – A közösségünk által működtetett Segítő Kezek Egyesületében három tanító van, akik a délutáni iskolában a foglalkozásokat vezetik; koordinátorunk, Márton Erika az egyesület adminisztratív, szervezési és gazdasági részét is vezeti, a hitéleti részben további négy személy segít a magyar baptista közösség részéről, emellett vannak önkénteseink, akik a segítségünkre vannak. – Milyen identitástudatuk van azoknak a romáknak, akikkel a baptista közösségben dolgoznak? Mit gondol, minek fogják vallani magukat a közelgő népszámláláson? – A közösségünkhöz tartozó romák, akik eljárnak istentiszteleteinkre, akikkel foglalkozunk, nem szégyellik identitásukat, ragaszkodnak ahhoz a kultúrához, amelyet gyakoroltak elődeik is. A gábor kultúra öltözetét hordják férfiak és nők egyaránt, ettől semmilyen körülmények között sem mondanak le, bátran vállalják, azonosulnak roma származásukkal.

Boncina-Székely Szidónia