borús égbolt
Gyermeknap – vagányság vakvágányon
Kivételes nap ez a mai. Nemzetközi gyermeknap van. Először 1920-ban ünnepelték a gyermeknapot Törökországban, igaz, nem június 1-jén. Hogy később miért erre a napra esett a választás… lényegtelen. Akinek megadatott az isteni áldás, az az év minden napján gyermekeiért dolgozik, az mindennap a gyermekeit ünnepli.
Az idén mégis másra sikeredik ez a nap. A gyermekek pechjére, vagy éppen szerencséjére, a választási kampány finise még elkapja, kihasználja a lehetőséget a csinnadratta bumm-bumm-bumm-ra. A mézesmadzag húzogatása, a jó színben való tündöklés ideje ez. Ha gyermeknap, akkor a gyermekközpontú politikák villogtatására lenne alkalom, de ahhoz program, tervek kellenek, nemcsak propaganda. Így marad a felfújt elefánt-, zsiráf- és békalufi. Kipukkadásig. Aki vattacukrot kap, az legalább érezheti, hogy a dolgok milyen hamar eltűnnek, átváltoznak. Akár az ígéretek.
Az utóbbi hetekben a virtuális térbe irányították át a kampányt a ceremóniamesterek. Most ez a trendi, ezzel lehet elérni a legjobban az embereket. Azonnal van visszajelzés, nem kell várakozni, nincs korlátozás, sem időben, sem szavakban. Szóval – gombnyomásra megy a kampány. A virtuális térben pörög, csillog, villog. A telefonba, táblagépre mondott szövegre nincs visszapofázás, nincs bekiabálás, és még csak kényelmetlen kérdések nincsenek. A virtuális világ vagánysága, vakvágánya ez.
Ez a székely valóság-show?
Bármennyire trendi dolog a technika adottságait kihasználni, legalább annyira visszataszító csak erre hagyatkozni. Én még mindig jobban hiszek a saját szememnek, mint egy digitális kütyü által közvetített élő adásnak. A virtuális térben való találkozás az emberekkel nem azonos azzal, hogy valakinek a szemébe nézünk, meghallgatjuk véleményét, észrevételeit, kérdéseit. Gyermekként azt tanították, ha valakivel beszélsz, nézz a szemébe. (Lehet, ez már akkor sem volt trendi.)
Gyermeknap van. Ma, a tegnap és minden nap, minden döntés mögött ott vannak Ők. Mert valahogy mindig jobbat szeretnénk nekik annál, amit mi kaptunk. Nekünk ígéretekből jutott a legtöbb. Mostanra az ígérgetések is elfogytak, hiteltelenné váltak a valós térben. A digitális dimenzió az, amelyben még van befogadóképesség, raktározófelület.
Gyermeknap van. Úgy éljük a mát, hogy holnap is lehessen a gyermekek szemébe nézni és vállalni... a mindennapokat. Húsz-huszonöt év múlva talán senki sem szeretné, ha a be nem tartott ígéreteket vágnák a fejünkhöz az addigra felnőtté cseperedett gyerekek. Magyarázkodhatunk, hogy nem tettünk mást, csak a példát követtük, tanultunk az ígérgetőktől, és ígérgettünk. Elég baj, ha a számonkérést csak velünk kezdik, mikor mi is megtehettük volna ezt tegnap. Ma.
Gyermeknap van. Tessék szembenézni a gyermekekkel. Azokkal, akiknek szülei gyermeki naivitásból itthon maradtak, mert hittek az ígéretekben. Hitték, hogy jobb lesz. Tessék szembenézni velük és szemükbe mondani az igazságot!
Daczó Dénes
