Az Erdélyben elterjedt hagyományt, a szent sír őrzését sok helyen fenntartják, nincs ez másképp Gyergyóalfaluban sem, ahol a különleges szokást még különlegesebbé teszik a helyiek. „Kuriózumnak számít erdélyi viszonylatban a szent sír őrzésének gyergyóalfalvi rézsisakos hagyománya. Krisztus feltámadása előtt, akik Jézust csókolni mennek az alfalvi templomba, a csákós őrökkel találják szembe magukat” – írja a Mesélő Alfalu című, 2020-ban megjelent kiadvány. A hagyományt a mai napig tartják a helybéliek, ami idén húsvétkor sem maradhatott el. A szent sír őrzésére péntek este 7 órától került sor a község templomában: a passió bemutatása után az őrzők katonásan bevonultak a templomba, és tiszteletüket tették a kereszt előtt. Az őrzők a helyi önkéntes tűzoltók soraiból kerülnek ki, ez szintén a hagyomány részét kepézi. Ami még különlegesebbé teszi a helyi hagyományt, az az őrzők fején díszelgő sárga rézcsákó. Megtudtuk, hogy volt olyan sisak is, amelyet az egyik mellékgazdaságban tyúkitatóként használtak, mielőtt a gyűjteménybe került. A taréjos rézsisakok a tűzoltók szerint még az Osztrák–Magyar Monarchia idején Gyergyóalfaluban szolgálatot teljesítő önkéntes tűzoltók díszegyenruhájának tartozékai voltak, s csodával határos módon kézből kézbe adva a mindenkori önkénteseknek köszönhetően épségben megmaradtak. A Monarchia előtti történetük nem ismert; az idősebbek közül vannak, akik azt is tudják, hogy talán az 1930-as években gyűjtötték össze a faluban a családoknál lévő sisakokat. „Régebben gyakran elővettük, bérmálkozáskor is feltettük a fejünkre, de 1983-ban meg is jártuk, szinte a »szekuritátén« kötöttünk ki miatta, az is előfordult, hogy a csákóinkat a kabát alatt kellett hoznunk a templomig, mert a »szekusok« figyelték az utcán, hogy kinél van csákó, s el akarták venni a tűzoltóktól. Később, hogy megmaradjanak, leltár szerint átadtuk az egyháznak” – emlékszik vissza Molnár Vencel a Mesélő Alfalu című könyvben. Az 1800-as évektől fennmaradt sárgaréz csákókat nagy becsben tartják. A különös rézsisak viselése egyedivé teszi ezt a hagyományt a faluban, ahol a sírt őrző férfiakat megkülönböztetett tiszteletben részesíti a lakosság.

Bege Botond