A tizennégyezer lélekszámú kisváros Stuttgart árnyékában él – és virágzik! –, múltjának nevezetességei mellett a Hundertwasserhaus vonzza a turistákat.
A nonkonformista bécsi művész – festő, építész és filozófus – a bécsi szecessziót gondolja tovább épületeiben, a műértők szerint forma- és színvilágában Gustav Klimt dekoratív szecessziós stílusának hatása köszön vissza. Mások az organikus építészet nemkülönben híres katalán művelője, Gaudí épületeihez hasonlítják alkotásait. Hundertwasser – mint azt választott művészneve is hangsúlyozza – művészetét, építészetét a természethez kívánta közelíteni. Élete utolsó évei­ben egy magyar újságírónak nyilatkozva fejtette ki, hogy az egyenes vonal az ördögtől való, idegen a természettől, mint ahogy idegen a szimmetria fogalma is. Mint mondta, a manapság épült házak „nem tekinthetők másnak, mint koncentrációs táboroknak”, vagy sztálini barakkoknak, „ahol az embereket úgy tartották, mint az igásállatokat, amik nem mások, mint jámbor, jóravaló, hűséges munkagépek”. „Békeszerződést kell kötni a természettel” – hangsúlyozta a már említett interjúban.
Friedensreich Regentag Dunkelbunt Hundertwasser (magyarul: Béketeli Esős Nap Sötéttarka Százvíz) megkötötte a maga békeszerződését a természettel, a növényeknek hagyta, hogy ott nőjenek, ahol akarnak, épületeiben jól megfér egymással a természet és az ember, létrejön a mesterséges modern anyag – a beton – és a természetes anyagok harmóniája. Akárcsak a Kós Károlyt követő magyar építészek alkotásaiban, így Makovecz Imre műveiben is. Talán ezért is tűnik otthonosnak Hundertwasser plochingeni házsora.