A meghökkentést a megformálás igen magas fokán űzi – írják Gerber Pál festőművészről méltatói, akik szerint a Tatabányáról indult művész a banálist ötvözi a szakrálissal. A csíkszeredai közönség is megismerkedhet az alkotó munkásságával: a Petőfi u. 4. szám alatti Új Kriterion Galériában ma este 6 órakor nyílik kiállítás. Az alábbiakban a művész ajánlja a kiállítást. Iszom a teám. Iszom a kakaóm. Mikor leérek az aljára, csodálkozom. Megpillantva a bögre zárt fenekét, csodálkozom, mert lyukacsokat vártam. Azt hittem, szita. Azt hittem, szita az, amiből iszom. 15 éve foglalkozom cipőfelsőrész-készítéssel, imádom az Istent és harcolok a bacilusok ellen. Esetemben 32 év telt el 1983-tól, mióta a művészeti intézmény falait elhagytam. Mi az alapvető élményem és mi a tanulság, ami ebből a 32 évből számomra levonható? Az, hogy nagyot változott a világ egyfelől, és mégis ugyanott tartunk másfelől. Szomorú látvány és egyben visszataszító a sok sikeréhes mű. A „lemenni kutyába” és a „felkapaszkodni a Parnasszusra”, ugyanannak az éremnek a két oldala. Ugyanaz a kondicionáltság indukálja mindkettőt, valójában csak látszólag ellentétek. Jópofasággal és komolykodással tele a padlás. Leszakad a függöny. Bosszantó és ismerős történet. Ez az eredmény- vagy sikerorientált élet nem szereti az ilyen történéseket, de amennyiben nem vagyunk eredmény- és sikerorientáltak, akkor sem szeretjük, ha leszakad a függöny. Egyszerű esemény. Akár szimbólum is lehetne. Az persze kérdés, az-e. Mérek, jelölök, fűrészelek, szerelek. Fogok egy OSB lapot, léceket vágok, APA. Fogok egy OSB lapot, léceket vágok, ANYA. APA és ANYA. Apa és Anya eltárgyiasul. Olyan konstrukció, amit nem én határozok meg, az a betűk szerkezetéből következik. A választásom itt csupán a méretre korlátozódik – 144 x 70 cm –, a többi adja magát, megyek utána. Tárgy. Az eredmény vagy csak semleges kijelentés, vagy tisztelet. Apának és Anyának. Apát és Anyát ide támasztom. Számítok arra, hogy érzékelhető, miszerint ez a felfogás a forma jelentőségét nem vitatja, sőt messzemenően tudomásul veszi, használja, érvényesíti azt, ugyanakkor nem tévesztendő össze azzal a formához fűződő, azt ájultan tisztelő, de kiüresedett viszonnyal, amit formalizmusnak nevezhetünk. Talán ez az együttes, ez a látvány is példázza, amennyiben a formát helyre kell utasítani, hát helyreutasítjuk: Helyedre! Mire számítok még? Hogy megnyugszik a látogató, eltelve azzal a felismeréssel és meggyőződéssel, hogy kerek a világ. Kerek a világ, azaz „minden a helyén” és „semmi nem nagy és nem kicsiny, hanem minden a körülményeknek megfelelő”.