Lépjük át a határainkat mottóval szervezték szeptember 3–5. között a Fokoláre Mozgalom ifjúsági táborát, amelynek Borzont adott otthont. A rendezvény az idei fülöp-szigeteki Genfest világszintű találkozó regionális változata volt. A szervezők, akik eljutottak Manilába, azért tartották fontosnak, hogy helyi fórumot is teremtsenek a Genfest üzenetének, mert a távolság miatt nagyon kevesen tudtak részt venni azon. A Genfest mottójához igazodva, Borzonton is határokat átívelő közönség volt, akadtak köztük szerbek, szlovákok, magyarországiak, lengyelek, olaszok, de az alapcsapat magyar–román nemzetiségű volt. A néhány napban elsősorban az egység ideálját próbálták elsajátítani a résztvevők. A fenti témát előtérbe helyezve, különböző határokat és korlátokat fogalmaztak meg, amelyek gátolják őket abban, hogy valóban felebaráti szeretetet tanusítsanak egymás és mások iránt. Ezeket a gondolatokat egy lakattal ellátott papírra írták, szimbolizálva a lehúzó erőt, amellyel társítják őket. A tábor folyamán kis csoportokban kerültek megbeszélésre ezek a mély érzelmek, és a fő célkitűzés az volt, hogy a három nap alatt konkrét tettekkel hidalják át az összeset. Akinek ez sikerült, az megkapta a saját lakata kulcsát, ezáltal tulajdonképpen megszabadult az őt érintő lehúzó erőtől. A délelőtt mindig a komolyabb hangvételű előadásoké és tapasztalatoké volt. Például érkezett két magyar orvos, Rolland és Gábor, akik az afrikai Fontem faluban dolgoztak évekig, idén azonban egy politikai konfliktus keltette háború miatt el kellett menekülniük. Az ő tapasztalatuk is csontig hatolt, elmondták, hogy Rolland jelenléte sebészként a háború alatt nagyon fontos volt, Gáboré viszont, aki ideggyógyászként dolgozott, nem annyira. Ennek ellenére Gábor a végsőkig ott maradt társával, még akkor is, amikor mindennaposak voltak az eltévedt golyók és a brutális gyilkosságok. Májusban együtt jöttek el Fontemből, de remélik, hogy visszamehetnek majd. Ezenkívül kétnapos műhelymunkán vettek részt az ottlévők, amelyből nagy volt a választék: a test teológiája, személyiségfejlesztés, színház, zene, közösségi média és még sok más műhely állt rendelkezésükre. A példaként előttük ragyogó csillag, Orbán László életéről a színjátszó csapat készített mély tartalmú összeállítást. Az életét sem kímélő fiatal kolozsvári pap személye megragadta a nézőket, melyet hosszú tapssal fejeztek ki. A mély programok mellett lazább pillanatokat is teremtettek, többek között a bukaresti Veritá zenekar tartott koncertet, de volt színes este is, amikor egymás tehetségei kerültek fénypontba. A Genfest alatt megbocsátás-estet is szerveztek, amely a megbocsátás ajándékát kérte tőlük, és a teljes elengedést szimbolizálva a cetliket, amelyen azok nevei voltak, akik mebántották őket, elégették. Ezután jöhettek a táncok és a tábortűz, majd lampionokat engedtek fel, azzal magyarázható a megsokszorozódott csillagáradat, amely Borzont fölött volt aznap este. A Genfest szerdán zárult ebéddel, és azzal a hittel, hogy folytatják az ott tanultakat a mindennapokban, hogy valóban Isten örömét vihessék a világba. Dénes Petra, Csíkszereda