Holnap Jézus Krisztus fogantatásának hírül adását ünnepeljük, más néven Gyümölcsoltó Boldogasszonyt, amely főünnep. A magyar vallásos néphagyományban ezen a napon végzik a fák oltását, tisztogatását, és palántázni is ekkor kell, mert az új oltáson, palántán áldás lesz. Számos hiedelem, népszokás is kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyhez időjárási megfigyelések is tartoznak: ha március 25-én hideg van, hamarosan vége a télnek. Gyümölcsoltó Boldogasszony Isten fiának, Mária szűzi méhében történt fogantatásának ünnepe, a kilenc hónappal Jézus születése előtti nap. Gábor főangyal ekkor vitte hírül Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét (Conceptio Domini, Conceptio Christi). Faoltástól a gyermekáldásig A néphagyomány szerint e napon kell oltani, szemezni a fákat. További hiedelem, hogy a Gyümölcsoltó Boldogasszonykor beoltott fának az ágait nem szabad azelőtt letörni vagy levágni, hogy elszáradnának, mert vér folyik ki belőlük. Aki a beoltott fát levágja, az megvakul, halála után pedig elkárhozik. Sőt, egyes vidékeken a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Egyébként Csík térségében is számos egyedi hagyomány honosodott meg a március 25-i ünneppel kapcsolatban, amelyekről a Magyar Katolikus Lexikon is beszámol. „Csíkszentsimon, Csíkcsicsó, Csíkjenőfalva, Ajnád székelysége az oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. A csíkszentmártoniak az ünnepen szedik az oltóágakat, s úgy tartják, hogy ahány nappal szólal meg ünnep előtt a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat. Csíkmenasági hiedelem szerint jó jel, ha ekkor már nincs hó a vetéseken” – olvasható a lexikonban. A délvidéken ilyenkor a békákat is megfigyelték, ha megszólaltak, abból még negyvennapi hideg időre következtettek. Fecskehívogatónak is nevezik e napot, mert a meleg idő hatására elindulnak délről hazafelé a fecskék. A gazdák e napon kitárják az istálló ajtaját, ezzel a gesztussal hívják magukhoz a fecskéket, Isten madarait, hogy oda fészkeljenek. Az öregek hite szerint ugyanis a fecskék jelenléte biztonságot ad. A madarak érkezése azt is jelzi, hogy eljött a tavaszi munkák ideje. Emellett egyes helyeken a népszokás úgy tartja, ha március 25-én hideg van, hamarosan vége lesz a télnek. A különböző időjárással, állatokkal, kertészeti munkával kapcsolatos hagyományok és hiedelmek mellett, a Gyümölcsoltó Boldogasszonyhoz egy jellegzetesen ferences-népies hagyomány is társul. Eszerint, aki ezen a napon nem kevesebb mint ezer Üdvözlégyet elimádkozik, annak teljesül egy kívánsága. Nem véletlen az sem, hogy a gyermekáldásokat is ehhez az ünnephez kapcsolja a néphagyomány. Úgy tartják, hogy az a gyermekre vágyó asszony, aki Gyümölcsoltó Boldogasszony napján óránként imádkozik gyermekáldásért, teherbe esik. Régi liturgikus emlékek A Gyümölcsoltó Boldogasszony napján bemutatott ünnepi szentmise liturgiájához hozzátartozott a leborulás régi, magyar hagyománya is. Padányi Biró Márton (1693–1762) magyar katolikus főpap, veszprémi püspök így számol be erről feljegyzéseiben: „Karácsony napján és a Szűz Mária napjain, főképpen pedig Gyümölcsoltó Boldogasszony, vagyis az Ige testesülése és fogantatása napján, a misemondó pap az isteni szolgálatban lévő több társával együtt az oltár eleibe mégyen. Ott a legelső, legalsó grádicson éppen a földig leborul, így imádja a megtestesült Igét, és az isteni kegyességnek ebben kinyilatkoztatott titkát ilyen alázatossággal tiszteli”. Az ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úrangyala imádságot, írja a katolikus lexikon.

Fazakas Bea