borús égbolt
Futótűz
Mindaz, ami a tegnap történt a politikai életben, csak azt mutatja, hogy furcsa országban élünk. Lehetne erősebb jelzőket is használni, de nem látom értelmét. Ahogy azt sem értem, mitől lelkesedtek fel annyira egyesek a miniszterelnök lemondásától.
Tegnap déltől hallgattam a politikai elemzőket, a magyarázkodásokat arról, ami történt. A hírtelevíziók élő közvetítéseiben a kerekasztaloknál forgatókönyveket készítettek. Csak éppen az árverések maradtak el, hogy melyik forgatókönyvért adna többet az istenadta nép. A lelkesebbek már forradalmi hangulatról beszéltek, és keresték a közöset abban, ami ’89 decemberében történt.
Újra sok fiatal vonult az utcára, ahogy ’89-ben is – állapították meg. Huszonöt év alatt az egykori fiatalokból középkorúak, az akkori középkorúakból mára idősek lettek, az egykori idősek... szerre elmentek, nagyrészt csalódva.
A most lemondott miniszterelnök életkorából adódóan sem lehetett a régi rendszer embere. Életkorát tekintve nem, de viselkedésében sokszor túltett a régieken. A legnagyobb párt elnökeként hagyták tündökölni, mert a fiatalembert már nem lehetett összemosni a kommunista örökséggel. A párt által a múltból hozott vörös teher még csak pírt sem festett az arcára. Állta a támadásokat a színpadon, de lehet, a párthiénák színfalak mögötti morgása tartotta mostanig reflektorfényben. Maga is tudta: vagy a nyilvános megkövezést választja, vagy a színfalak mögötti szétmarcangolást. A pártelnökséget valamiért mégis korábban feladta.
Furcsa országban élünk, ahol 2015-ben egy tűzvész füstölte ki az eddig mozdíthatatlan miniszterelnököt a kormánypalotából. A tömegszerencsétlenségnek és a politikai életben bekövetkezett változásoknak nincs közük egymáshoz. Megérett az idő a változásra, a tűz csak a reflektorfényt tompította, és a gomolygó füst esélyt adott a hiénák támadására.
Ha lenne a politikusokban jóérzés, ma nem az előrehozott választásokról hangzottak volna el spekulációk. Nem, mert mindenki érzi még az égett bőr szagát a levegőben. Akik csak a politikai porondon égették meg magukat, azok máris az újabb székekért harcolnak. Túl forrón esszük a kását...
A miniszterelnöknek már eddig is sokszor le kellett volna mondania. Nem tette. A politikai ellenfelekkel harcolok, a néppel nem – fogalmazott a lemondás bejelentésekor a miniszterelnök. Az államfő azt sajnálta, hogy emberek kellett meghaljanak ahhoz, hogy ez a lemondás megtörténjen. A fenti mondatok nem az egyetlenek, amitől forog a gyomrom. A mi politikusaink is elnyilatkozták már magukat: kiderült, ellenzékben vagyunk, és az előrehozott választást tartanák jó megoldásnak ebben a helyzetben.
Az alkotmány szerint az államfő kezében a döntés, hogy a pártokkal egyeztetve kinevezze az új miniszterelnök személyét, aki majd a parlamenttől kérhet bizalmat kormányának.
Az elhúzódó politikai válság most mindannyiunk zsebét égetheti.
Daczó Dénes
.jpg)
