tiszta égbolt
szórványos felhőzet
Füstmentes világnap és a gyengén fejlett tyúk
Az év első napjaiban arról szóltam, hogy a székely tudósok mi minden „új” dolgot fedeznek fel naponta és teremtenek axiómákat. Akkor többek között megemlítettem, hogy a madéfalvi veszedelem 257. évfordulóján miféle „szakértői” véleményeket hallottam a múlt eseményeivel kapcsolatosan, aztán azokban a napokban rendkívüli „alapos” háttértudással rendelkező „szakik” találták meg (és tudják azóta is) a megoldást a tűzkárosult romák helyzetére, illetve ugyancsak azok a „tudósok” képesek a világjárvány kezelésére is. Akkor arra a következtetésre jutottam, hogy tényleg igazi székelyek vagyunk, hiszen mi mindenhez is értünk (közben széthullnak családjaink, elbutulnak gyerekeink, elvándorolnak és szenvedélybetegek lesznek fiataljaink, kidőlnek kerítéseink, műveletlenül maradnak földjeink, szüreteletlen maradnak gyümölcseink…). Igen, ilyen okosak vagyunk! S még milyen sokat fejlődtünk az elmúlt hónapokban.
Egyre inkább tudjuk, hogy a tanárok mit és hogyan kéne tanítsanak, hogy az a chip, amit az oltással a karunkba tettek, nemcsak az 5G-t fogja, hanem ha létezne az 50 banisnál nagyobb fémpénzünk, azt is megtartaná. Aztán továbbra is tudjuk, milyen hosszú távú következményei lesznek az oltásnak (nekem a kedvencem a három generáción át tartó meddőség), mit kéne tegyen a vasúttársaság vezetősége, hogy télidőben se késsenek a vonatok, mikor kéne sózni az utakat és milyen pályázatok lehívására lenne szükség, hogy Mucsaröcsögén még a kapun belül is rendet rakjanak az önkormányzat alkalmazottai.
Félreértés ne történjen! Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell kritikusan gondolkodni, és ha valahol disznóságot tapasztalunk, akkor meg kell hunyászkodni, el kell hallgatni. Sőt, ilyenkor az asztalra kell csapni, de csak józan paraszti ésszel. De az sincs rendjén, hogy a mimegmondjukazigazat.hu oldalról a híreket habzó szájú magabiztossággal kell terjeszteni és híveket szerezni a „tanok” terjesztéséhez. Különben is eléggé megosztottak vagyunk! Nem értem, miért nem lehet a hétköznapokban úgy élni, hogy egymást ne győzködjük és ne vitatkozzunk!?
Mindezeknél fontosabb lenne a közösségeink vezetői, de mi magunk számára is a portánk kisöprése. Valóban léteznek olyan vezetők, akik ha nem is látványosan, de úgy intézik dolgaikat, hogy a húslevesből jusson egy-egy csontocska még a távolabbi rokonoknak is, mások csak visszaélnek hatalmukkal és beletörlik lábukat alkalmazottaikba, a rájuk bízottakba (még olyan rendszerekben is, ahol ez soha nem szabadna megtörténjen). Aztán – egyik nagy mesterem szavával élve – Atyánkfiai között akad néhány olyan 40, 50, 60 pluszos is, aki csupán néhány éves gyerekfejjel cselekszik. Nem tud egészségesen konfrontálódni, tabuk nélkül beszélni gyerekeivel, unokáival, kifarol az olyan helyzetekből, amelyeket egy félórás beszélgetéssel rendezni lehetne.
Sokan ehelyett idegességükben csak rágyújtanak egy cigire, és úgy pöfékelik, pilizik ki magukból a feszültséget. Tegnap volt a nemzetközi füstmentes világnap, amelynek ötlete még 1971-ben született, amikor Massachusetts állam kormányzója arra kérte a polgárokat, hogy legalább egy napig ne gyújtsanak rá, és a pénzből, amit aznap dohányra költöttek volna, egy helyi középiskolát támogassanak. Az ötlet megfogant, és 1976-ban már az Amerikai Rákellenes Társaság is zászlajára tűzte a célt. 1977-ben már minden állam csatlakozott a mozgalomhoz. Vajon mi tudnánk igazán csatlakozni? Lehet, hogy igen, és a dohány árát, ha nem is egy középiskolának adományoznánk, hanem saját tanulásunkra (és itt nem kell nagy dolgokra gondolni, pl. egy színházjegy vagy könyv vásárlására) fordítanánk, meg vagyok győződve arról, kevesebb libaeffektus lenne napjainkban, és sok esetben értelmesebbek lennénk egy gyengén fejlett tyúknál.
Biró István
