Füst

HN-információ
A füstnek kultúrtörténete van. Feltételezem, hogy annak idején, amikor az emberek kezdtek társadalmi csoportokba szerveződni, az életet jelezte tűz és annak füstje. Az emberi civilizáció hajnala óta legendák keletkeztek és keringtek a térben. A füsttel együtt. Ki hozta le a tűzet az égből? Prométheusz? Ki őrizte? Ki adta tovább? Ilyen szimbólum az olimpiai és a húsvéti Szent Láng, amely Jézus Krisztus sírhelyénél lobban fel nagyszombaton. És nem véletlenül vezették be a füstadót Mátyás király 1467-es pénzügyi reformja idején. Ami tulajdonképpen kapuadó, élet-adó, hiszen a ház, az udvar, a bennvaló maga az élőhely, az életnek a szere. Adózandó. Adózható. Füstölni büntetlenül nem is szabadna, bár törvények szabályoznák, és ma is van adóvonzata, de mindezektől függetlenül folyton-folyvást füstölünk. Annyi égésterméket bocsájtunk ki úgynevezett civilizált életünk során, hogy csak. A repülőgépek, a hatalmas teher- és luxushajók, a hadiipar, de a jólét megannyi nagyobb és aprócska üzeme is bűnösen füstöl. Nem tudom, mi lenne a legjobb? Ha ki-ki maga cipelné egy zsákban vagy valamilyen palackban a maga füst-adagját, hogy érezze a bűnei és az azzal járó gyarló korlátoltság súlyát? Az avar, a holt-lapi égetése is vétek. Törvény szabályozza, tiltja és bünteti. Büntetné. Emlékszem, boldogult gyermekkorunkban komposztáltuk. Ha nem is neveztük nevén a dolgot, de legrosszabb esetben is a ganyéra került, s onnan ki a földekre. Napjainkra azonban eltűnőben a saját trágyahalom, hiszen még a vidéki környezetben is megváltozott az életformánk. Már nem csak a lehullott falevelek, hanem a kerti széna, a sarjú is fölösleges. Valamikor a kert minden sarkát megjártuk, hagyományos kézi kaszával igyekeztünk a legutolsó, a leginkább félreeső fűszálakat is letakarítani. Tulajdonképpen itt volt az a terep, ahol nagyapáink e férfias szerszám használatára tanítottak. Aztán ugyanitt sajátítottuk el a szénacsinálás alapfogásait, a rendrázást, a gereblyézést, a takarást. Mivel nincsenek haszonállataink, nem tudunk mit kezdeni a lekaszált, vagy inkább gépekkel lenyírt „mocsokkal”. A szomszéd sem viszi el, mert ő sem tart állatokat. Úgyhogy a nyári kertek fölött ma füst gomolyog, amelynek tüze megszabadít a gondtól. Miféle gondtól? És vajon milyen az életünk? És mit jelent ez a júniusi kertek fölött gomolygó füst? Élet-e ma a tűz? Vagy e füstjel egy életforma halálát jelzi?...

Simó Márton

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!