borús égbolt
Függőség és önámítás
A szülők egy részét nagyon zavarja, másoknak már fel sem tűnik, hogy a gyerek egész nap kezében tartja mobiltelefonját, vagy gyakran megnézi, kitől milyen üzenetet, hány lájkot kapott. Valljuk be, hacsak nem elszigetelve élünk egy tanyán, ahol nincs térerő, mi is éppúgy függünk az internettől, a telefonunk lett a legjobb barátunk, amelyen keresztül tartjuk a kapcsolatot a külvilággal. Legalábbis azt hisszük, hogy kapcsolatban vagyunk sok ezer ismerőssel, pedig ez önámítás. Amikor végigpörgetjük a közösségi oldalakat, ettől még nem válunk láthatóvá, ahhoz, hogy kapcsolatba kerüljünk bárkivel is, minimális kommunikációra lenne szükség. Hajlamosak vagyunk elhinni a magunk csendességében, hogy mindenről tudunk, láthatóak vagyunk, anélkül, hogy kimozdulnánk otthonról a való világba, és még azt is elhisszük, hogy értékes tagjai vagyunk a társadalomnak. Hogy sok minden tőlünk függ, rajtunk múlik… Gyakran azon kapom magam, hogy a kezemben van a telefon és már feloldottam a képernyő zárját, pedig még azt sem tudom, mire szeretnék rákeresni. Vagy tudom, de amint rálépek a közösségi oldalakra, rögtön elfelejtem. Néha pedig csak kényszeresen kutatok valami újdonság után. Az okostelefonok többek, mint más „kütyük” és nem adják meg az esélyt arra, hogy tulajdonosuk egy pillanatra is elfeledkezzék róluk és egyedül maradjon saját gondolataival – vagy családja tagjaival, barátaival.
Nincs is mit mondanunk a gyerekeinknek, ha ők is azt látják, hogy gyakran ülünk a gép előtt, vagy elfeledkezve mindenről nyomkodjuk telefonunkat. Egy felmérés szerint Európa-szinten a gyerekek körében Angliában a leggyakoribb a mobilhasználat, a kiskorúak 65 százaléka itt kvázi mobilfüggő, a túlzott internethasználat pedig a kiskorú felhasználók 29 százalékára jellemző. Romániában ennél jóval alacsonyabb, 38 százalékos a túlzott mobilhasználat a gyerekek esetében, a netfüggőség pedig a felhasználó kiskorúak 24 százalékára jellemző. A megkérdezett kiskorúak szerint a mobilhasználatnak vannak pozitív vonatkozásai is: szerintük így könnyebben megszervezhetők a mindennapi teendők, és biztonságérzetet ad nekik, hogy bármikor elérhetők, valamint folytonos kapcsolatban állhatnak a szüleikkel (!) és a barátaikkal. A szakember szerint, ha a virtuális világban töltött tevékenység meghaladja a napi három órát, az már joggal adhat okot a szülők aggodalmára. A szülők fokozott figyelmére van szükség, hogy visszacsábítsák a gyereket a valós életbe, ahol meg kell küzdeni a kapcsolatainkért, meg kell találni a gyerek érdeklődési körének megfelelő tevékenységeket, amelyek során kreatívnak kell lenni, hiszen a digitális játékok nyújtotta élmények nem járulnak hozzá a kiskorúak fejlődéséhez, személyiségük megfelelő kialakulásához, csupán lekötik a gyerekek figyelmét és érdeklődését, emellett hosszú távon destruktív hatásuk van.
Próbáljuk meg mérsékelni magunkat, tegyük félre tudatosan a telefont, amikor nem dolgozunk. Hátha el tudjuk különíteni azokat a helyzeteket attól, amikor valóban szükségünk van egy információra, vagy csak unalomból nyomogatjuk a gombokat.
Nagyálmos Ildikó
.jpg)
