Az első Vallásszabadság Lovas Zarándoklatot a Magyar Unitárius Egyház 450. évfordulóján szervezték meg, azóta pedig minden évben más-más, de jelentős kerek évfordulóhoz kötik, és más-más úti céllal rendezik. Ez nem lovas túra, hiszen nem az a célja, hogy a résztvevők egyik pontból eljussanak a másikig, hanem lélekben megerősödjenek, közelebb kerüljenek a Teremtőhöz, illetve egymáshoz fűződő kapcsolataikat is elmélyítsék – hangsúlyozzák a szervezők. A zarándoklaton általában apa-gyermek párosok vesznek részt, idén azonban nagyapa-unoka, de egyéni lovas is vállalta az ötnapos kihívást.

Demeter Sándor Lóránd elmondta, idén a Pálfi Márton unitárius énekeskönyve megszerkesztésének 100. évfordulója van. A könyv szerkesztője Várfalváról származott, ezért szervezték az idei zarándoklatot Aranyosszékre.
– A fő célpontunk a várfalvi unitárius templom volt, ahol Pálfi Márton sírkövénél róttuk le kegyeletünket. Az idei zarándoklat mottóját – ,,Szívemet hozzád emelem” – szintén az énekeskönyvből választottuk, és a vallásszabadság jegyében ezzel az ökumenikus gondolattal keltünk útra – jegyezte meg Demeter Sándor Lóránd.
A zarándokok nem közúton, hanem mezei utakon haladtak, betértek a templomokba, helytörténettel ismerkedtek, megnézték a környék nevezetességeit, csodálták a tájat, felkapaszkodtak a Székelykőre, bebarangolták a Tordai-hasadékot, és megtapasztalták a helyiek vendégszeretetét, segítőkészségét. Napi 30-40 kilométert lovagoltak. Minden nap áhítattal kezdődött, illetve egy gondolatot is kaptak útravalóként a résztvevők, amelyről elmélkedhettek a nap során. Az idei zarándoklat is kiértékelővel ért véget, ahol a zarándokok megosztották az út során szerzett élményeiket.
– Azt szoktam mondani, kövecskéket gyűjtünk az út során, és a végén rájövünk, hogy ezek a kövecskék voltaképp gyémántok. Ilyen gyémántszemekként említették a társaim az egyszerűséget, a barátságokat, az isteni gondviselésnek a megtapasztalását – vonta le a tanulságot a szervező lelkész, mondván, a zarándoklatnak jövőre is lesz folytatása. A tervek szerint a gyimesi hegyektől a Déli-Kárpátok mentén a hegyi kápolnákat járják körbe. A csapat tagjait egyébként tapasztalt lovasok alkotják, a legtöbben visszatérők, hiszen mint vallják: aki egyszer részese volt ennek a zarándoklatnak, az a következő évben is visszavágyik.