A foglalkoztatási statisztika, azon belül az alkalmazottak számának az alakulása mindenütt és mindig is időszerű problematikát képezett, képez, s annak kapcsán az elemzők különböző következtetésekre jutottak, mindenekelőtt azért, mert a különböző intézményektől származó statisztikai adatok rendszerint ellentmondásosak. Nagy vonalakban ez vonatkoztatható a bérek alakulására is, lévén, hogy ez esetben is néha összemosódnak a fogalmak például a béré a jövedelemével. A minap az Országos Statisztikai Intézet (INS) mindkét ismérvvel kapcsolatosan újabb adatokat hozott nyilvánosságra, s azok alapján igen érdekes következtetéseket lehet levonni. Az eddig is köztudott volt, hogy az ország fővárosa, Bukarest hazai viszonylatban a legnagyobb foglalkoztató. Ez többek között azzal magyarázható, hogy amúgy is az ország legnagyobb lakosszámú települése, másrészt itt található számos olyan cég, bank, intézmény stb. központja, amelyek alkalmazottainak száma rendszerint igen nagy. Továbbá azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a gazdasági fejlettség tekintetében Bukarest az utóbbi negyven-ötven év során vezető pozíciót töltött be. (Ilyen összefüggésben érdemes megemlíteni, hogy a versenyképességi statisztikában az Európai Unió 263 régiója közül viszonylag jó helyezést ért el Bukarest-Ilfov, a rangsorban a 161. helyet foglalva el.) A most nyilvánosságra került adatok szerint a főváros esetében a legjobb az alkalmazási arányszám: a lakosságnak több mint 50 százaléka rendelkezik állandó munkahellyel, abszolút számban kifejezve ez mintegy 937 000 főt jelent. Nos, az említett arányszám több mint kétszerese az országos átlagos alkalmazási rátának. Ez a maga nemében akár kiváló teljesítménynek is nevezhető, főleg ha tekintettel vagyunk arra is, hogy a második helyet elfoglaló Temes megye esetében a szóban forgó ráta csak 34 százalékos. Egyébként az alkalmazási arányszám tizennégy megye esetében haladja meg az országos átlagot, s ezek között van a már említett Temes megyén kívül Kolozs, Szeben, Brassó és Maros megye is. Egy másik csoportba sorolható az a tizenkét megye, amely esetében az alkalmazási arányszám 20-24 százalék között mozog. Ebbe a csoportba tartozik megyénk, Hargita megye is a maga 21,6 százalékos alkalmazási rátájával, ami abszolút számban kifejezve mintegy 66 400 főt jelent. (Egyébként az alkalmazottak száma akár egyik napról a másikra is módosulhat, a hivatalos statisztikában rendszerint a hónap, az évnegyed vagy az év végi létszám szerepel, illetve esetenként az átlaglétszám. Ugyanakkor az idénytevékenységek okán vannak olyan hónapok, amikor is megugrik az alkalmazottak száma, például az építkezési szektorban a nyári hónapok folyamán.) A szóban forgó tizennégy megye között található még többek között Kovászna, Szatmár, Szilágy, Brăila és Galac megye is. A ranglista utolsó csoportját az a tizenhat megye alkotja, amelyek esetében az alkalmazási ráta kisebb, mint 20 százalék. A listavezető ebben a csoportban Giurgiu megye, amely esetében ez az arányszám alig 12,5 százalék. Továbbá ebben a csoportban találtatik Krassó-Szörény, Vaslui, Bákó, Neamț, Botoșani és Suceava megye is. Ebből a felsorolásból az is kiderül, hogy a versenyképesség szempontjából uniós viszonylatban is a kullogó régiók közé tartozó moldvai megyék ugyancsak „gyenge lábakon állnak”, a munkaerő foglalkoztatása, illetve a munkahelyteremtés tekintetében is. Visszatérve a megyénk által elfoglalt helyezésre, az viszonylag jónak nevezhető, tekintettel arra, hogy a középmezőny felső részében helyezkedünk el. Ez viszont nem azt jelenti, hogy ok lenne a túlzott megelégedésre… Új színfolt Az alkalmazottak számának alakulása, valamint az alkalmazási ráta végső soron arról is tanúskodik, hogy mennyire fejlett egy adott megyében a gazdasági tevékenység, azon belül mindenekelőtt az ipar, illetve arról, hogy miként értékelhetőek azok a beruházások, amelyek révén új munkahelyek teremtődtek. Ilyen összefüggésben megemlíthetjük, hogy például a moldvai megyékben egy-két kivételtől eltekintve az utóbbi évek során sem hazai, sem külföldi nagyobb értékű befektetésre nem került sor. De nem így Temes, Kolozs vagy Szeben megyében. A számadatok tanulmányozásából az is kiviláglik, hogy megmutatkozik egy viszonylag új tendencia: az úgynevezett szolgáltatási központok térhódításának óhatatlan velejárója volt adott régiókban, illetve településeken az alkalmazottak számának szinte ugrásszerű megnövekedése. A hazai gazdasági tevékenységben nincs nagy múltja az ilyen jellegű központok létesítésének. A szolgáltatási központ mint gyűjtőfogalom, s az mindenekelőtt két típusú szolgáltatást jelent, az egyik az outsourcing, a másik pedig a shared service. Országos viszonylatban ma már az ilyen típusú szolgáltatási központok több mint 130 000 alkalmazottat jelentenek. Bukarest esetében több mint 70 000 alkalmazottról van szó, Temesvár esetében több mint 12 000-ről, Kolozsvár esetében több mint 10 000-ről, Iași esetében több mint 8000-ről, Brassó esetében több mint 4000-ről, Galac és Craiova esetében több mint 2000-ről, Szeben esetében több mint 1000-ről. (Egyébként ilyen szolgáltatási központ, illetve call center az elmúlt esztendőben Csíkszeredában is létesült.) Ez a térhódítás összefüggésbe hozható azzal is, hogy országunk esetében az utóbbi két-három esztendő során iramosan fejlődött az IT- és a távközlési szektor, aminek bizonysága az is, hogy fokozódott szerepvállalása a hazai GDP képzésében is. (Erről a szerepvállalásról tegnapi lapszámunkban egyébként már beszámoltuk.) Átlag felett, átlag alatt A bérszintekre vonatkozó statisztika számsorai már-már igazodnak az alkalmazási ráta függvényében összeállított ranglistán elért helyezésekhez. Az INS által nemrégiben nyilvánosságra hozott statisztikai adatok szerint 2016 decemberében az országos átlagos bruttó bér 3257 lej volt, az átlagos országos nettó bér pedig 2354 lej (az előbbi 2008 decemberéhez viszonyítva 1234 lejjel növekedett, az utóbbi pedig 865 lejjel). 2016 decembere volt hazai viszonylatban az az első hónap, amikor az országos nettó bér meghaladta az 500 eurót. Ez mindenképp figyelemre méltó, de azt is meg kell jegyezni, hogy december mindig is olyan hónap volt, amikor a különböző év végi prémiumok és másabb juttatások okán a bérek együtt a bér jellegű jövedelmekkel úgymond „megugranak”. De maradjunk a hivatalos statisztikai adatoknál. A szóban forgó 2354 lejes országos átlagos nettó bérnél nagyobbat realizáltak az ország négy megyéjében. Nos, ezek jobbára azok, amelyek esetében az alkalmazási arányszám jóval meghaladta az országos átlagot. Íme: a fővárosban az átlagos nettó bér 3219 lej volt, Kolozs megyében 2605 lej, Temes megyében 2517 lej és Szeben megyében 2375 lej, Ilfov megyében pedig 2743 lej. Az országos átlagos nettó bér közvetlen közelében volt a Brassó megyei (2284 lej), a Konstanca megyei (2184 lej), a Iași megyei (2183 lej) és az Argeș megyei (2160 lej). Ezt a nyolc megyét sorolhatjuk a bérezési szintek élbolyába. 2016 decemberében egyébként 17 olyan megye volt, amelyek esetében az átlagos nettó bér meghaladta a 2000 lejt. További hat megyében (köztük Hunyad, Olt és Dâmbovița az átlagos nettó bér értéke 1800–1900 lej között mozgott). A rangsor utolsó helyét foglalta el Teleormani megye 1628 lejes átlagos nettó bérrel, Beszterce-Naszód megye 1650 lejjel, Hargita megye 1671 lejjel és Suceava megye 1672 lejjel. Jó ideig megyénk volt a sereghajtó, most viszont sikerült megelőzni Teleormani és Beszterce-Naszód megyéket, de elszakadtunk Kovászna megyétől, amely a ranglistán feljebb került, lévén, hogy a 2016 decemberi átlagos nettó bér ott meghaladta az 1700 lejt. „Zsugorodik” a különbözet A bérszintekre vonatkozó fentebbi adatokból az is kiderül, hogy 2008-hoz viszonyítva már-már meglepő módon csökkent az országos átlagos bruttó bér és az országos átlagos nettó bér közti különbség, ez pedig azt jelenti, hogy az állam mélyebben nyúl bele az alkalmazott zsebébe. Egy legfrissebb statisztika szerint január hónapban az országos átlagos bruttó bér 3168 lej volt, míg az országos átlagos nettó bér 2300 lej. A kettő közti különbség jelenleg 554 lejjel nagyobb, mint 2007 telén (2007 januárjában az országos átlagos nettó bér 1232 lej volt). A hivatalos statisztikák szerint a különböző adók és hozzájárulások részaránya a bruttó bérben a 2005-ös évi 23,6 százalékról 2008-ban 26,8 százalékra emelkedett, jelenleg (mármint január hónapban) pedig elérte a 27,4 százalékot. Ez a kedvezőtlen arányeltolódás többek között annak tulajdonítható, hogy a jóváírási szint a 2004-es esztendei maradt, ugyanakkor a magas bérszintek esetében ugrásszerűen megnövekedtek a munkáltató és a munkavállaló által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulások (például a dohányiparban, az IT-szektorban, a légiközlekedésben, az energiatermelésben stb.). [box type="shadow" ]Szolgáltatási központok Outsourcing (Outside Resource Using) – Az a speciális folyamat, amiben egy intézmény, egy vállalat az addig szokásosan maga által végzett valamelyik tevékenységet átadja egy, az adott tevékenységre szakosodott más vállalatnak, és a jövőben azt a bizonyos tevékenységet – díjazás ellenében – ezen másik vállalat látja el. Leggyakoribb típus: IT; pénzügy, számvitel; HR, bérszámfejtés; business process; ügyfélszolgálat. Shared service – Egy működési filozófia, amelynek lényege a különböző vállalaton belüli tevékenységek centralizációja. Ilyenkor a vállalatcsoport létrehoz egy központot, ahova kiszervezi bizonyos vállalati szolgáltatásait. Ezek közé tartoznak jellemzően a pénzügyi, a beszerzési, az ügyfélszolgálati, a HR- és az IT-szolgáltatások. Az egy helyen végzett tevékenység kevesebb befektetést, kisebb irodahelyiséget és átlagosan 30%-kal kevesebb munkavállalót igényel, mintha ugyanezt a tevékenységet több helyszínen látná el a cég.[/box] Hecser Zoltán