Focikóma

Rátz-Illés Mária
Becsült olvasási idő: 3 perc

Fajunk szép hímjein kétévente sajátos kórság hatalmasodik el. Hosszú hetekig tart a módosult tudatállapotuk, amelyhez több más aggasztó tünet is társul. Figyelmük kizárólagos fókuszába az egymást szaporán követő meccsek kerülnek, játszódjanak azok akár a világ másik végén. Eme beszűkült érzékelés láthatóan nemtörődömmé teszi őket a világ vagy a családi élet más történései iránt. Mindennap hosszú órákat töltenek üveges tekintettel a televízió előtt a nappaliban vagy a megfelelő szakintézmény kivetítői előtt, kiabálásban kiszáradt torkukat sűrűn öntözgetve. Érdeklődésük a gyengébb nem iránt jelentősen megcsappan, inkább egymás társaságát keresik. Mozgásuk megváltozik, a hosszas üldögélést váratlan felugrálások, ökölrázogatások és ölelkezések színesítik. Az őrjöngő düh és a könnyes öröm érzelmi hullámvasútján utaznak. Kommunikációjuk elsatnyul és határozottan bipolárissá válik. Egyrészt fölösleges és veszélyes a focitranszba esett egyedeket olyan butaságokkal zaklatni, hogy mit kérsz vacsorára, vagy vettél-e kenyeret, esetleg hogy kigyúlt a ház, mert semmilyen érdemi válaszra nem számíthatunk. Másrészt a legváratlanabb pillanatokban kurjantják el magukat, üvöltenek fel, mint akit kígyó mart meg, hörögnek, morognak, sírnak, sikoltanak és kocsisokat megszégyenítő szóvirágokat szórnak bíróra, játékosra, ellendrukkerre és ezek összes közeli nőrokonára egyaránt.
Mit tehetünk mindeközben mi, ha nem érdekel bennünket a futball, és így nem kívánunk társunk társául szegődni az ámokfutásban? A legokosabb humorral és szelíd elnézéssel hagyni szegényeket, tegyék, amit tenniük kell. Ha már nem vadászhatnak csapatostul kardfogú tigrisre, hadd nézzék, ahogy mások vadásznak egy guruló, élettelen prédára. Tekintsük evolúciós örökségnek, a kromoszómáik kényszerének, olyasminek, mint amikor mi például csipkebogyót gyűjtünk. Vigyázzunk rájuk, elmentükben adjunk rájuk egy meleg pulóvert és gondoskodjunk táplálásukról, mert a transz alatt hajlamosak azt is elhanyagolni. Ne zsémbeljünk a mindennapos kocsmázások miatt, reggel angyali mosollyal nyújtsuk át a gőzölgő kávét és aszpirint. A rengeteg felszabaduló időt pedig ajándékozzuk önmagunknak. Felejtsük el most a takarítást, a focikómába esett egyed feltehetően azt sem venné észre, ha befalaznánk az ablakokat vagy áthelyeznénk a falakat, amíg a tévé és a sörrel teli hűtő a helyén marad. Remek könyvek sorakoznak a polcon ránk várva, szebbnél szebb filmek gazdagíthatnak. Fürdőkben és szépségszalonokban töltődhetünk és szépülhetünk, régi barátokkal találkozhatunk. Vehetünk pár új ruhadarabot, kirándulhatunk, csinálhatunk jóleső csajos programokat.
Pár hét csupán, és a tünetek enyhülnek, a kór elmúlik, göröngyös útjáról visszatér a kedves. Vélhetően kissé kialvatlanul, lefogyva, berekedve és úgy általában gyenge állapotában, de vigasztaljon bennünket a tudat, hogy egy focivébé kismiska például egy többéves hadjárathoz képest. Hölgyeim, minden ellenkező benyomásunk ellenére, mégiscsak jókor születtünk.