Az emberi agresszió fontos téma. Sokkal fontosabb, mint amennyit foglalkozunk vele. Pedig a férfitársadalom az erősek és ezzel – kissé ellentmondásosan – az erőszak társadalma. Még akkor is, ha a mainstream igyekszik mást sugallni. Sokszor az az érzésem, rosszul értelmezzük társadalmunk agresszióval kapcsolatos jelenségeit. Eleve úgy tűnik, hogy a (férfi)társadalom, egyáltalán a világ folyásának témája sokkal kevésbé izgatja az embereket, mint azt várni lehetne – illetve mint ahogyan jó lenne, ha izgatná –, hiszen ennek ismerete tenné lehetővé azt, hogy valóban a lehetőségekhez mérten kézben tartsák és befolyásolják saját és közvetlen környezetük életét. Amiben az erőszak sajnos igen előkelő helyet foglal el. Mert az erőszakos viselkedés gyakran kimondatlan, de tudott, sejtett vagy zsigerekben érzett célja a megfélemlítés. Mert alkalmazója gyengébbnek érzi magát a másiknál, a többieknél. Nemcsak az asszonyverés tartozik ide – amivel majd külön foglalkozunk –, hanem például az agresszív autóvezetés is. Mert a felelőtlen rohanás, a meggondolatlan előzés (nehogy elkéssen valami fontosról, ami tulajdonképpen nem is olyan fontos), vagy csak azért is (mert ő az úr vagy legalábbis szeretné ezt a látszatot kelteni) és az általuk követelt rengeteg ártatlan (!) emberélet mind idetartozik. Mint ahogy az ajtón ki- vagy becsörtető, a sorban előretörő, a másokat félrelökő alakok is mind-mind erőszakosak. Persze neveletlenek is a lassan divatjamúlt klasszikus viselkedési szabályok értelmében. Mert ne feledjük: az emberiség hajnalán az együttélés szabályait azért találták ki, hogy legyünk képesek együtt élni úgy, hogy közben ne tapossuk el, ne verjük össze, ne öljük meg egymást! Hogy ne az „aki bírja, marja” ösztönös elv működjék, hanem legyünk képesek békésen együttműködni, építkezni, haladni. Épp a különböző erőfölényeket volt hivatott szabályozni az illemkódex, hogy a helyzetek megoldásakor elkerülhetők legyenek az erőszakos megközelítési módok. Hogy az egyén képes legyen visszafogni az elemi késztetéseit minden téren. Ez volt az emberi mivoltunk igen fontos hozadéka. Többek között ez is megkülönböztetett a többi élőlénytől. Kár lenne lemondanunk erről a lehetőségünkről a rosszul értelmezett szabadság nevében. Agresszív magatartás a káromkodás, a csúnya beszéd meg a kiabálás is, mert sértő, lehengerlő, fölényt követelő: belegázol a másik lelkébe, érzései­be, besározza a napját, a vágyait vagy akármit. Az agresszió ilyen megnyilvánulásai néha levezetik, máskor ellenben fokozzák a feszültséget, és így haladunk az ütés felé. Albert Ildikó