História Tizenötödik után jön a tizenhatodik század túl sok itt a történelem túl sok itt a gyalázat nem ismétli magát soha csak új lapra fordít vérrel írja a krónikát mely mindig folytatódik drakulás tájon fogvicsor vámpirkad jön a reggel valaki mindig settenkedik ólálkodik a kertben karóba húzna bennünket szomszédunk a jóakaró így állítana emléket ha hagyná a Mindenható Mindig zűr Mindig zűr mindig zivatar bezúzott ajtó kirakat jönnek a fegyveres erők semmi új nincs a nap alatt ne diktáljon a diktátor golyót eresztenek belé mindig valaki konspirál aztán téged vesznek elé és mindig Damoklész kardja és demokrácia persze és ahogy a nép akarja és győzzön újra az eszme indul egy újabb indítvány és jöhet a következő előrehozott választással köszönt rád a szebbik jövő –   Volt esély Feladni magunkat volt esély búcsút inteni álomnak vágynak elfogadni a kényszerzubbonyt amit jövőként ránk ruháznak próbálták ránk rakni – lóra hámot emberre – akit lóvá tettek megtiltották magyarul leírni a falu- és városneveket telefonon jött az utasítás nincs Csíkszereda csak M. Ciuc – másnap reggel csodálkoztak és szitkozódtak az olvasók a Nép Háza is felépült közben tetőzött Csausz mániája lelőtték aztán mint a kutyát és nem hívták el az avatásra –