Ferencz Imre
Magaslatok
Nyolcvan centiméter magas
előttem az asztal
negyven centiméter magas a szék
amelyen ülök
középiskolás koromban
százhatvan centiméterrel
megnyertem a magasugrást
a rajoni vetélkedőn
komoly munkával kitartással
megfelelő szakmai irányítással
bizonyára egy arasszal
magasabbra lehetett volna
állítani a lécet
ha nem ollózva
hanem a manapság már elterjedt
stílusban ugrom
ha a testmagasságom is legalább
egy arasznyival hosszabb
csupán két arasszal kellett volna
javítanom a teljesítményemet
s máris országos szintet érek el
máris elküldenek
az olimpiára
végül is vajon
miért jutnak a centiméterek
az ember eszébe
amikor járt már ő
tízezer méter feletti
magasban is
repülővel –
2016. szeptember 16.
Vének
Ahogy elteltek az évek
belém költöztek a vének
bennem laknak a felmenők
öreg férfiak öreg nők
ők ítélkeznek felettem
kikönyökölnek belőlem
meggörbült bennem a hátuk
lecsüng fáradtan a válluk
velem járnak toporognak
a botomra támaszkodnak
kinő rajtam a szakálluk
alig vág a borotvájuk
a szemüvegemmel néznek
elébe a hideg télnek
az orrommal szimatolnak
vajon mit hoz még a holnap
ráncaim futóárkában
várnak tüzelőállásban
az utolsó vereségre
vannak ők már kiszemelve –
2016. szeptember 1.

