borús égbolt
Féklámpa
Akik gyakran ülnek volán mögé, sokat róják az országutakat, pontosan tudják, mennyire veszélyes, ha egy előttük haladó járműnek – valamilyen ok miatt – nem működnek a helyzetjelzői, rosszabb esetben a féklámpái. Egy apró, jelentéktelennek tűnő műszaki probléma – néhány kiégett égő, egy megtört áramkábel, esetleg egy túlhevült biztosíték – miatt még fényes nappal is csúnya ütközések, ráfutásos balesetek történhetnek.
A veszélyhelyzet persze alapjában a felkészületlenségből, a kiszámíthatatlanságból és a láthatóság hiányából adódik: abból, hogy a forgalom ritmusában haladva képtelenek vagyunk pontosan felmérni, előre látni, hogy az előttünk haladó jármű vezetője mikor lép a fékre, mire készül, hol, mikor, merre akar irányt váltani. Mire észrevesszük, könnyen lehet, hogy késő: az ütközés elkerüléséhez nincs már elegendő idő.
Hogy Victor Ponta milyen autóvezető hírében áll, nem tudom. Az biztos, hogy az autóversenyzés, a száguldás, a tempós kanyarvétel – a ralipilóták mellett helyet foglaló navigátorként – nem idegen, nem távoli tőle. És valószínűleg az ott alkalmazott turpisságok sem. A raliban például bevett szokás a külső szemlélődők, de inkább a versenytársak megtévesztésére a féktávolságok „elrejtése”. Ahhoz pedig, hogy a kíváncsiskodók ne lássák, a kanyarhoz érkezve a pilóta hol és mikor lép a fékre – a féklámpáról lehúzzák a kábelcsatlakozót. Apró trükk, de a megtévesztésre hatásos.
Az országot kormányfőként, miniszterelnökként főszereplőként – vagyis nem az anyósülésről, nem a navigátorszékből – terelgető Ponta azonban valószínűleg más trükköket is ismerhet. A sportsérüléssel nyert külföldi szabadság és a térdműtéttel kieszközölt lábadozási idő úgy tűnik korántsem volt elég a személye körül kialakult botrány elcsitításához. Hiába védték meg a parlamentben padtársai, az ellene indított DNA-s vizsgálathullám mára már a pártelnöki széket is kisodorta alóla, kapaszkodónak pedig már csak a miniszterelnöki bársonyszék maradt. Hogy meddig, azt pontosan talán még ő sem tudja. A féklámpákat mindenesetre – a lemondás esetleges megfontolásával, illetve lehetséges utódként a volt kormányfő, Călin Popescu Tăriceanu megnevezésével – a mögötte érkezőknek meg-megvillantja. Hadd lássák a mögötte konvojban haladó követői: még nincs lehúzva a csatlakozódugó.
Mert ha lassítani kell és útszélre húzódni, a mögötte érkezőket valahogy mégiscsak időben el kellene engedni. Nehogy a nagy taktikázásban a figyelmetlenség és a láthatóság hiánya – néhány filléres alkatrész: a hiteltelen ígéretek, a korrupciós vádak, esetleg a túlhevült politikus miatt – a legnagyobb kormánypártban is ráfutásos tömegbalesetet okozzon.
Hasonló malőr ugyanis immár – Pontával vagy nélküle – a jövőre esedékes helyhatósági és parlamenti választásokon való jó szereplés esélyeit is ripityára töri.
Domján Levente
.jpg)
