Gyergyószentmiklós, Csíkszereda és Székelyudvarhely környékén élő útitársaimmal indultunk Fatima városába szervezett zarándokútra, amelyet Antal József tekerőpataki plébános szervezett szeptember 30. és október 10. között. Elkísérte és segítséget nyújtott elődje, Csedő István nyugalmazott plébános.Gyergyószentmiklós, Csíkszereda és Székelyudvarhely környékén élő útitársaimmal indultunk Fatima városába szervezett zarándokútra, amelyet Antal József tekerőpataki plébános szervezett szeptember 30. és október 10. között. Elkísérte és segítséget nyújtott elődje, Csedő István nyugalmazott plébános.Negyvennyolcan vállalkoztunk a zarándokút megtételére autóbusszal. Kis pihenőkkel első állomásunk Székesfehérváron, a Szent István-bazilikában volt. Ebben a templomban mutatták be a nyitó szentmisét. Az evangéliumi szakaszban tartott beszédekből megtudtuk, hogy a zarándoklat céllal szervezett, megtett utat jelent. A mi fő célunk az, hogy eljussunk Fatimába, arra az évfordulós ünnepségre, amelyet annak emlékére szerveztek, hogy 100 évvel ezelőtt a három kis pásztor előtt megjelent a Szűzanya. A gondviselő Szűzanya áldását kérjük magunkra, otthon maradt családtagjainkra, embertársainkra és imádkozzunk a békéért. A szentmise után éreztük, mennyi lelki táplálékot készítettek elő a hosszú útra és milyen ragaszkodás, tisztelet uralkodik a két lelkipásztor között. Itt csatlakozott hozzánk Rosta Bea idegenvezető, aki szerteágazó tudásával végigkalauzolt bennünket. Magyarország után Szlovénián át jutottunk el Olaszországba. Veronában, Genovában, San Remóban a városok nevezetességeit tekintettük meg, este kényelmes szállodában hajtottuk le álomra fejünket. Minden reggel közös imával és énekkel kezdtük a napot. Itt tanultuk meg a gyönyörű fatimai éneket: Szép májusi nap volt  virágzott Iria, S im mennyei fényben  megjelent Mária, Ave, ave, ave Mária!  Ave, ave, ave Mária! Három kisgyermeket  ért a nagy kegyelem, Hogy nékik megjelensz, ó Szűz szeplőtelen, Ave, ave, ave Mária!  Ave, ave, ave Mária! Franciaországon, a Riviérán át érkeztünk Spanyolországba. Barcelonában a zavargások ellenére eljutottunk az Antonio Gaudí építész tervei alapján épített Szent Család-templomba, melynek építése 100 éve folyik, befejezését 2027-re tervezik. A templom külső falainak díszítésén látható az Úr Jézus élete – születésétől haláláig. Itt található a születés és elmúlás kapuja is. A templom a város egyik jelképe. A külső falán márványtábla áll, rajta számok láthatók, és bármely oszlop, sor vagy átló számainak összege Jézus életkorát adja: A csodálatos látnivaló után ismét útnak indultunk. Kanyargós úton jutottunk fel Katalónia legszebb helyére, a gyönyörű környezetben fekvő Monserrat-kolostorhoz, amelynek bazilikájában a Fekete Szűz világhírű kegyszobra előtt imádkoztunk. Továbbhaladva, Zaragozában spanyol nyelvű szentmisét hallgattunk és megtekintettük a világ leg­kisebb Szűz Mária-kegyszobrát, majd eljutottunk az ősi zarándokút végpontjához, Santiago de Com­postelába, Szent Jakab apostol sírjához, aki életében sokaknak szolgált. Miután Jeruzsálemben kivégezték, holttestét szarkofágban menekítették ide. Életében térítőutakat szervezett. Sírjához zarándokok ezrei gyalogosan is eljárnak, úgy tartják, az utolsó kilométerek megtétele után nem fáj a lábuk, és arcuk is megszépül. A nyolcadik napon érkeztünk meg Portugáliába, Fatima városá­ba, fő célunk megvalósításához. A város bejáratánál megtekintettük a három kisgyermek (Francesco, Lucia Santos és Jacinta Marta) szobrát, akiknek 1917. május 13-án megjelent a Szűzanya, aki megparancsolta nekik, hogy térjenek oda vissza. A gyermekek az elkövetkező öt hónap minden 13. napján itt megjelentek. Így a jelenések időszaka október 13-án ér véget. Meghatódva tértünk be a zarándokhely főterére, amely kétszer nagyobb a római Szent Péter térnél. Itt egy újbarokk székesegyház áll 70 méter magas toronnyal, Francisco és Jacinta Marta sírja is itt van – tüdőgyulladás áldozatai lettek –, Lucia karmelita apáca lett. Lelki vezetőink ünnepélyes misét végeztek. Este 10 órakor csodálatos élményben volt részünk, embertömeg árasztotta el a teret, és minden nemzet saját nyelvén imádkozta a rózsafüzért. Gyertyák ezreit gyújtották meg és fáklyás körmenettel jártuk végig a teret. Másnap egy teljes napot töltöttünk Fatimában. A Magyar Keresztút állomásain végeztük a keresztúti ájtatosságot, szentmisén vettünk részt a Szent Istvánról elnevezett kápolnában, amely a külföldre menekült magyar közösségek adományaiból épült. Ekkor már 4600 km állt mögöttünk, és nem sok időre Nazaré városába érkeztünk. Siklóval jutottunk fel a nazaréi Miasszonyunk-templomhoz, ahol hálaadó szentmise zárta zarándoklatunkat. Imáinkban mindannyian hálát adtunk a jó Istennek, hogy szerencsésen megtettük ezt a nagy utat. Lelkiekben megerősödve mentünk tovább Lisszabonba. Városnézés során megtekintettük a jeromosok kolostorát. A repülőtérről 4 órai repülés után érkeztünk meg Bukarestbe, ahonnan autóbusz hazaszállított bennünket. Sok-sok élményről számolhatnék be, de kötelességemnek érzem, hogy megköszönjem mindazok segítségét, akik a csodálatos utazás megszervezésében szerepet vállaltak. Mindnyájan az őszinte hála jegyében búcsúztunk el egymástól. Köllő Teréz,Ditró [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]