A kóbor kutyák egy része falkában, tehát a farkashoz hasonlóan él az erdőkben – ez derült ki többek között a farkasállomány megőrzésére, illetve a farkas és ember viszonyának javítására vonatkozó, négyéves időtartamú WolfLife-projekt eddigi eredményeiből. A hat megyére kiterjedő projekt 2015 novemberétől Hargita megyére összpontosít. A 2014 júliusában rajtoló és 2018 derekán végződő WolfLife-projekt összköltségvetése mintegy egymillió euró, aminek 75 százalékát az Európai Unió fedezi. Jelenleg a projekt a kifutásának felénél tart. – A WolfLife első szakaszában végeztünk egy közvélemény-kutatást, ami a farkas megítéléséről szólt – világosított fel Szabó Szilárd, a projekt Hargita megyei felelőse. – Azok az eredmények születtek, amelyekre számítottunk: az emberek többsége ismeri a farkas szerepét és fontosságát, tisztában van azzal, hogy szükséges a természet számára, de a saját lakóhelye közelében senki sem szívesen viseli el, mivel vérengzőnek, nagyon kártékonynak és problémás állatnak tartja. Miközben a farkas nem támad az emberre, mert nagyon fél tőle. A projekt részeként különböző állományfelmérő módszereket próbálnak ki hat mintaterületen. Ezek közül az első mintaterület – amelynek a felmérése részletesen megtörtént – Vrancea és Kovászna megye határán húzódik. Itt nyomszámlálást és automata kamerás megfigyeléseket végeztek, genetikai mintákat gyűjtöttek, amelyek segítségével az ottani állományról pontos képet alakítottak ki. – A populáció stabil, az állomány szaporodó, de jóval kisebb, mint azt a vadásztársulatok által becsült egyedszám mutatja – közölte Szabó Szilárd. – Mi mintaterületen nagyjából 2-2,25 példányt számoltunk 100 négyzetkilométeren, ehhez képest a vadásztársulatok jelentéseiben 5-20 példány szerepel. Azt is megállapítottuk, hogy ezek az állatok hat falkában élnek, még a területeik határát is tudtuk rögzíteni. Elvadásszák a prédát A szakemberek azt is megállapították, hogy a kóbor kutyák jelentős negatív hatással vannak a farkasállományra. Kóbor kutya nemcsak az az eb, amelynek nincs gazdája, hanem a törvény értelmében annak minősül minden olyan egyed, amely adott időben nincs a gazda felügyelete alatt. Tehát az erdő szélén álló esztenáról az erdőbe éjjelente bejáró kutyák is ebbe a kategóriába tartoznak, tisztázta a projektvezető, megjegyezve, már nemcsak az emberlakta helyeken élnek kóbor kutyák. – Persze a terepen észlelhető kutyák nagy része csak időszakosan jár ki, de vannak arra utaló jelek is, hogy léteznek már teljesen vadon élő falkák. Mi automata kamerákkal településektől több tíz kilométerre, tél közepén filmeztünk kutyafalkát, amely valójában „farkasfalkaként” él az erdőben. Szabó Szilárd szerint ezzel az eléggé új jelenséggel a szakirodalom sem nagyon foglalkozik. Különösen meglepő volt a projektben dolgozó szakemberek számára az is, hogy a táplálékanalízisekből kiderült: a farkas táplálékának elég jelentős részét teszi ki a kutya. – Volt olyan terület, ahol a farkas táplálékának 12 százaléka volt házi kutya, de mindenütt legalább 2-3 százalék – mutatott rá a szakember. – Semmilyen más európai országban, ahol hasonló felméréseket végeztek, nem jött ki ilyen nagy arány. A jelenség magyarázata az, hogy nagyon sok a kutya az adott területen, és a farkas ehhez alkalmazkodik. Nemcsak amiatt öli meg a rokont, hogy kiiktassa a konkurenciát, hanem mert táplálékforrásnak tekinti. Ugyanakkor kevés a prédavad, fogyatkozik az őz, a szarvas, a vaddisznó, ami a farkasok természetes táplálékának nagyobb részét teszi ki. Háziállat a farkas táplálékában a mi felméréseink szerint nagyjából 10 százalék körül volt, de ebből sem lehet pontosan megállapítani, hogy ez ténylegesen olyan állat-e, amelyet a farkas maga ölt meg, ugyanis a dögevést is be kell számítani. Ahhoz képest, hogy a szakirodalom az 1960–70-es években még azt állította, hogy a háziállat a farkas táplálékának 75 százalékát teszi ki, a valóság most mást mutat. Kisebb százalékban rágcsálók, madarak is előfordulnak a „menüjén”, de tulajdonképpen a nagytestű patások jelentik a farkas kedvenc táplálékát. A már alaposan felmért mintaterületen közel száz genetikai mintát gyűjtöttek, ezek 27 különböző példánytól származtak, és az ezek közötti rokonsági kapcsolatokból következtettek a hat falka jelenlétére. Egy falkába pedig 2-7 egyed tartozott.   Farkasok a Hargitán Az idén a Hargita és Kovászna megyei mintaterületek hasonló alaposságú felmérése van soron: a Madarasi-Hargitán és a Dél-Hargita környékén zajlik adatgyűjtés. – Az alapmódszer a nyomszámlálás. 10-szer 10 kilométeres „négyzetekre” osztjuk a területet, és kijelöljük az útvonalakat, amelyeket rendszeresen újra kell járni és az ott található farkasnyomokat számlálni, követni – részletezte Szabó Szilárd. – Mindenféle genetikai anyagot gyűjtünk, mint az ürülék, szőr, vizeletminta, elhullott állat. A nyár folyamán az úgynevezett „wolf howling” módszert is szeretnénk bevezetni, ami gyakorlatilag abból áll, hogy a farkas hangját készülékről visszajátszva, a közelben lévő falka erre válaszol. A farkasok ugyanis nagyon territoriális állatok, és a területükre betévedt idegen állatra rögtön reagálnak, így lehet őket lokalizálni. Egyesek azt állítják, hogy Hargita megyében nem a Madarasi-Hargita a farkasok által legsűrűbben lakott terület, és ez az évnek adott szakaszaiban így is lehet, mert a farkasok követik az őz- és a szarvasállományt, viszont a szaporodási időszakban nyugalomra van szükségük, és ilyen szempontból a Madarasi-Hargita nagyon jó hely számukra. Daczó Katalin