Olvasom az internet hírei között, hogy egy román házaspár különleges vendéglátó-vállalkozásba fogott. A vendéglátás céljára létesített házakat szalmabálából készítették, és ezekbe szállásolják el az odalátogatókat. Az ötlet figyelemre méltó, ám a híradás szövegében egy nyelvhelyességi hiba van. Idézem a kifogásolt mondatot: „Először faházban gondoltak, majd egyre inkább beleszerettek a szalmabála-házba.” Mielőtt a nyelvhelyességi hibáról részletesen szólnék, hadd említsem meg, hogy a szalmabála-ház kötőjeles írásmódja indokolatlan, helyette a különírást javaslom. Mind a régebbi, mind pedig az új helyesírási szabályzat szerint ez a helyes (115. pont). Nyelvhelyességi szempontból a faházban gondoltak szerkezetet kifogásolom, itt ugyanis vonzathiba van, mivel az idézett mondatot úgy értelmezzük, hogy a házaspár faházban volt, amikor gondoltak (valamit vagy valamire), aztán beleszerettek a szalmabála házba (írjuk most már helyesen!), azaz úgy gondolták, hogy szalmabálából építenek házat. A fent említett mondatban tehát a -ban ragos főnév hibás vonzatként jelenik meg. A magyar ugyanis valamit vagy valamire gondol. Itt kell megjegyeznem, hogy az igevonzatok nyelvenként változhatnak Az orosz például nem arra, hanem arról gondol. Így: думает о том. Több évvel ezelőtt egy írásomban szóltam arról, hogy a -ban, -ben, amely eredetileg a helyhatározó ragja volt, egyre gyakrabban fordul elő, olyankor is, amikor más rag, esetleg névutó használata lenne indokolt. Nem arról van szó, hogy a -ban és a -ben rag kizárólag a hely- és időhatározói viszony kifejezésére alkalmas, ezek a ragok előfordulnak más határozók esetében is. Íme két példa: Örömében felkiáltott (okhatározó). Sötétben jár az utcán(külső állapot-, más szóval körülményhatározó). A választékosabb nyelvhasználat érdekében azonban az ebben az ügyben kereslek szintagma helyett én az ezért kereslek szószerkezetet javaslom, míg az ebben egyetértek kifejezést az ezzel egyetértek kifejezésre cserélném. Fentebb szóltam arról, hogy az egyes nyelvek különböző vonzatokat használnak bizonyos viszonyok kifejezésére. A latin félni igének például a vonzata tárgyeset (accusativus), míg a magyarban a főnév -tól, -től ragot kap. Gyakran szokták idézni Vergilius Aeneis című eposzából a következő mondatot: Timeo Danaos, et dona ferentes. Ezt magyarra megközelítő pontossággal így fordíthatjuk: Félek a görögöktől, még akkor is, ha ajándékot hoznak. A latin timeo danaos szó szerint azt jelenti, hogy félem a görögöket. Bizonyára más nyelvekből is lehetne felhozni példákat, s ezek a nyelvek sokféleségét bizonyítják. Dóra Zoltán