Év végi számvetés Elekes Zoltán gyermekvédelmi igazgatóval - Csökkent a kórházban hagyott csecsemők száma
Kevesebb újszülöttet hagytak 2015-ben a kórházban a szülők, emellett emelkedett az örökbefogadott kiskorúak száma is, ennek ellenére a megyei gyermekvédelmi és szociális igazgatóság vezetője óvatosan fogalmaz: a kedvező folyamat könnyen változhat. – Nem relevánsak ezek a statisztikai adatok, hiszen míg a nehéz gazdasági évek elején kisebb volt a gyermekvédelmi rendszerbe kerülő fiatalok száma, mint ahogyan arra számítottunk, pár éven belül ismét megugrott az állami gondozásba kerülő kiskorúak aránya – nyilatkozta lapunknak Elekes Zoltán, az intézmény igazgatója.
[caption id="attachment_19995" align="aligncenter" width="620"] Elekes Zoltán, a gyermekvédelmi igazgatóság vezetője. Nem a statisztika számít[/caption]
Bár a mögöttünk maradt 2015-ös év statisztikai adatai alapján a megyei gyermekvédelmi igazgatóság szakemberei kevesebb alkalommal kellett a családok életébe avatkozzanak – a kiskorúakat állami gondozásba helyezzék, illetve csökkent a kórházban hagyott csecsemők száma is – az intézmény vezetője szerint a statisztikai adatokból nem lehet helytálló következtetéseket levonni a szociális és gyermekvédelmi rendszerben zajló folyamatokról.
– Azt azonban mindenképpen örömmel mondhatom, hogy tavaly mindössze 18 újszülött gyermeket hagytak a szülők a megyei kórházak szülészetén, ez a szám ugyanis egy évvel korábban 30 volt. Jelentősen nőtt az örökbefogadás is: 2015-ben 18 gyermek került családokhoz, három-négy évvel ezelőtt átlagosan 8-10 kiskorút sikerült adoptálni – tájékoztatta lapunkat az igazgató. Elekes Zoltán szerint az örökbefogadás iránt érdeklődő családok száma főként a román ajkú megyékből ugrott meg. Részben ennek is köszönhető a számbeli növekedés, de az örökbefogadási törvény változása is szerepet játszott, ami 2012-től könnyebbé tette az árva gyermekek örökbefogadhatóságát.
– Nehezebb az adoptálás azon gyermekek esetében, akik nevelőszülőknél vannak elhelyezve, itt erős kötelék alakul ki a fiatalok és az ideiglenes család között – tette hozzá az igazgató.
A gyermekvédelmi rendszer kapacitása
A Hargita megyei gyermekvédelmi rendszerben a nagyobb központokon kívül családi típusú házakban és nevelőszülőknél helyezik el az állami gondozásba kerülő kiskorúakat, a szálláshelyek 95 százaléka jelenleg is foglalt.
– A törvény arra kötelez, hogy10, de legkevesebb 5 százalékban tartsunk fenn üres helyeket az állami rendszerben. Vannak évek, amikor ezt nagyon nehéz megvalósítani, jelenleg a szálláshelyek 5 százaléka üres – részletezte Elekes. A gyermekvédelmi és szociális igazgatóság adatai szerint Hargita megyében 385 fiatal él család típusú otthonban, 186-an vannak elszállásolva a nagyobb központokban, 410-en élnek hivatásos nevelőszülőknél, 200 kiskorú került gyámság alá, 103-an a civilszervezetek által fenntartott központokban és 600-an a nappali központokban vannak elhelyezve. A megyében összesen 1283 kiskorú él állami gondozásban.
– A jelenleginél nagyobb igény lenne azonban a fogyatékkal élő felnőttek gondozására. Őket három felújított, az európai uniós szabványoknak megfelelő otthonban – Szépvízen, Gyergyószentmiklóson és Tölgyesen – fogadjuk, viszont a szálláshelyek túlterheltek. Jelenleg is 32 személy van várólistán – állítja az igazgató.
Gondot jelent az alkohol és a kábítószer
Sajnos a fiatalkori alkoholizmus és szenvedélybetegség a gyermekvédelmi rendszerben élő kiskorúakat sem kíméli, sőt talán a családjuktól elszakított, érzelmileg sérült gyermekekre nagyobb veszélyt jelentenek.
– A családokból kiemelt gyermekek esetében is általában a családi erőszak, illetve az ezzel társuló alkoholizmus, mélyszegénység jelenti a problémát. Ettől óvjuk, emiatt szakítjuk el a fiatalokat a szüleiktől. Sajnos azonban az állami rendszerben sem maradnak teljesen védettek az alkohollal és a kábítószerrel szemben, ennek részben az az oka, hogy kénytelenek vagyunk minimális létszámú személyzettel működtetni a központokat – magyarázta az igazgató. Elekes Zoltán szerint a problémát csírájában kellene kezelni, ebben pedig a helyi önkormányzatok szociális irodái is részt kellene vállaljanak. Jelentősen nehezíti a munkájukat, hogy minimális azoknak a pszichológusoknak a száma, akik a tanintézményekben a fiatalok életterében, illetve a gyermekvédelmi és szociális igazgatóság hatáskörében tevékenykednek és közvetlen kapcsolatot ápolnak a kiskorúakkal.
Pál Bíborka