borús égbolt
Év eleji nosztalgia
Ez a történet Szombathelyen esett meg a kilencvenes évek derekán, tehát jó régen, a mai fiatalok szemszögéből nézve valamikor az őskorban. Szóval az úgy volt, hogy megfelelvén az alapszintű iskolai és otthoni elvárásoknak, leérettségiztem, azaz Csabesz barátommal együtt leérettségiztünk. Az ő személye azért is fontos, mert az általános iskolától kezdve boldogítottuk egymást a kies magyar közoktatási rendszer útvesztőiben bolyongva, magyarán osztálytársak voltunk. A továbbtanulásról, pályaválasztásról a tudatos döntésünket pedig úgy hoztuk meg, hogy Csabesz nővére Szombathelyen tanult, ezen felbuzdulva az Alföldről mi is a nyugati határszélre tettük át a székhelyünket.
Nem agyaltuk túl a berendezkedést a vasi megyeszékhelyen. A félév megkezdése előtt egy-két nappal megérkeztünk a városba, és buzgó albérletkeresésbe fogtunk, azaz felkerestük a felsőbb évesek által javasolt népszerűbb italmérő egységeket, vagyis kocsmáztunk. Mert egy rendes ember így kezdi az ismerkedést egy idegen várossal: a kocsmában minden lényeges információ megtudható és minden fontos ember megismerhető seperc alatt.
Éppen az Akvárium nevű helyen törtük a fejünket a jövőn. Tanakodtunk, mi legyen a következő kör, és ekkor ölünkbe hullott a szerencse: szálláskereső voltunkra felfigyelt egy fiatal pár, amely épp az egyik szobája bérbeadásán gondolkozott. Fogtuk magunkat, és elsétáltunk a szóban forgó lakásba, megnéztük, megtetszett, vissza is mentünk meginni az áldomást. Ránk váró társaink kérdezték, hogy milyen a hely. Mondtuk, jó, jó, egy kicsit ugyan sötét lesz, mert ablak aztán egy szál sincs a szobán, de na, nem fogunk annyi időt ott tölteni, hogy ez gondot okozna. Volt csodálkozás, ám ránk hagyták, ha mi azt láttuk, hogy nincs ablak, akkor nincs ablak.
Másnap mentünk a kulcsokért és megbeszélni a részleteket. Mondanom sem kell, az apró szobába hatalmas kétszárnyas ablakon özönlött a fény. Kollektív észlelésünk és emlékezetünk hagyott cserben csupán az éjszaka. Ezután berendezkedtünk. Azaz „kölcsönkértünk” két matracot a suli tornaterméből, Csabesz hozott egy kempingasztalt, én egy fekete-fehér Junoszty tévét. A következő két évben ez az apró bérlemény volt az otthonunk, a mai napig úgy emlékszem rá: szoba kilátás nélkül.
Farkas Endre
.jpg)
.jpeg)
