Az Európai Bizottság rendszeresen közöl adatokat a tagállamok üzemanyagáraira, valamint az azokra „tapadó” illetékekre és adókra vonatkozóan. Annak alapján toplistát is össze lehet állítani az árak növekvő sorrendje alapján. Nos, a legutóbbi helyzetjelentésből az derül ki, hogy országunk nem vinné el a legkisebb ár „pálmáját”. Május 15-én a romániai gázolaj ára illetékek és adók nélkül 499 euró/1000 liter volt, míg az eurós átlag 486 euró/1000 liter. A benzin esetében még jelentősebb volt az eltérés: országunkban annak ára 512 euró/1000 liter volt, míg az uniós átlag 497 euró/1000 liter. Ugyanakkor az állam által alkalmazott illetékek és adók tekintetében Románia az első helyre került, lévén, hogy itt a legalacsonyabbak azok szintjei. Az áfáról és a jövedéki adóról van szó. Benzin esetében együttesen 528 euró/1000 liter volt, míg az uniós átlag 857 euró/1000 liter. A gázolaj esetében az illetékszint a legalacsonyabb Luxembourgban, azt követte országunk, amely esetében az 494 euró/1000 liter, míg az uniós átlag 702 euró/1000 liter. A dolgok ilyenszerű alakulása mindig is foglalkoztatta (igaz, csak némi eredménnyel) a Versenytanácsot, amelynek elnöke, Bogdan Chirițoiu a múlt héten kijelentette, hogy tovább folytatódik az üzemanyagpiac szektoriális felülvizsgálata, amelynek során arra próbálnak választ találni, hogy a romániai árak miért magasabbak, mint az uniós átlagárak. „Több mint egy éve azt látjuk, hogy a nyugat-európai uniós tagállamok áraival szemben minálunk azok növekedtek, holott annak idején mi rendszerint az uniós átlag alatt helyezkedtünk el, most pedig az uniós átlag felé kerültünk, azt szeretnénk megérteni, hogy mi is történt, s amennyiben egy jogszabályozási probléma létezik, meg kell vizsgálni annak kiigazítási lehetőségét. A jelentést még nem finalizáltuk, amikor annak véglegesítjük előzetes formáját, azt nyilvánosságra hozzuk” – így a Versenytanács elnöke. Másképp látja A szóban forgó árak alakulását némileg másként értékeli az OMV Petrom vezérigazgatója, Mariana Gheorghe, aki nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a romániai üzemanyagpiac versenyképes, a hazai árak pedig a legalacsonyabb árak között találhatók. Az Európai Bizottságnak az üzemanyagárakra vonatkozó adatai kapcsán nyomatékolta, hogy azok esetenként nem összehasonlíthatók, lévén hogy nem egy és ugyanazon költségelemeket tartalmazzák. A példázódás kedvéért utalt arra, hogy egyes országokban az átlagszámokba nem foglaltatnak bele az autópályák mentén lévő üzemanyagtöltő állomások eladásai. Igen ám, de az azok által alkalmazott árak a legmagasabbak. Más országokban a tartalékkészletekkel kapcsolatos költségeket az illetékekbe foglalják bele, nem a termék árába, míg Romániában a termék árába. Nem értett egyet a Versenytanácsnak ama meglátásával sem, miszerint a romániai üzemanyagpiac oligopol típusú. (Az oligopólium a közgazdaságtanban olyan piacok megnevezése, ahol az eladók viszonylag kis számban vannak jelen, s ennek köszönhetően meglehetősen nagy piaci erővel jelentkeznek. Az oligopóliumok kialakulása mögött – hasonlóan más piaci formákhoz – természetes és mesterséges okok is meghúzódhatnak.) Szerinte a hazai piac igenis konkurenciális és funkcionális, az utóbbi évek során pedig újabb versenytársak léptek be a piacra. Ilyen összefüggésben utalt arra, hogy csak 2016-ban különböző piaci szereplők (az OMV Petromot nem számítva) több mint 25 üzemanyagtöltő állomást helyeztek működésbe. Végezetül azt is nyomatékolta, hagy a hazai árak struktúrájában az illetékek az árnak felét képezik, 30-35%-ot teszi ki a termék tulajdonképpeni költsége (kitermelés és finomítás) további 10-15%-ot a logisztikával, a forgalmazással és az eladással kapcsolatos költségek. Ilyen körülmények között pedig országonként differenciálódás jelentkezhet a forgalmazási rendszer, a raktározási rendszer és egyéb tényezők függvényében. Nézetazonosság ugyan nincs, de egyik fél érveitől sem lehet eltekinteni. No meg a kőolaj világpiaci árának, valamint a lej/euró, illetve a lej/dollár árfolyamának alakulásától sem… Hecser Zoltán