„A gőg a bukás előhírnöke.”(Theodor Fontane német író, 1819–1889) Európa-bajnok Portugália! Bevallom, soha nem voltam futballszurkoló, de most engem is magával ragadott az ár, engem sem a gólya költött. Mivelhogy magyarnak születtem és végigszurkoltam a hajdani erős magyar csapatokat is, örültem, hogy végre, ha pótselejtezővel is, ott lehetnek a nagy megmérettetésen. Belefértünk a 24-be, mint hátulról a másodikok. Utolsónak Albániát sorolták. Aztán elkezdődött. Csoportelsők lettünk mi, utolsó előttiek úgy, hogy megvertük Ausztriát, döntetlen Izland ellen és döntetlen a most Európa-bajnok Portugáliával, úgy, hogy három gólt rúgtunk nekik és háromszor sikerült egyenlíteniük. A világsztár Ronaldo két gólt lőtt a háromból, ünnepelték is annak rendje-módja szerint. Igaz, Dzsudzsák is kétszer talált be a Ronaldóék Európa-bajnok hálójába. Ez is valami, őt is ünnepelték. A selejtezők győztese, a román válogatott egy döntetlen és két vereség után kiesett. A kegyelemdöfést éppen az utolsónak rangsorolt Albániától kapta. „Futbolu e futbol” – mondta a román riporter 50 évvel ezelőtt egy-egy elveszített mérkőzés után. Ma ugyanezt mondja a szpíker, pedig akkor még a világon sem volt. Igazság szerint állítom, a románok tudnak focizni, csak nem volt szufla. A magyaroknál fordított a helyzet. Döntő szerep a megfelelő, politikamentes felkészülés. Iordănescu előbányászásának sem láttuk értelmét. A tornán meglepetésben sem volt hiány. Dicséretet érdemel csoportunk másodikja, Izland. A szigetország a 16 között Angliát küldte haza, majd tizenegyesekkel maradt alul Franciaországgal szemben a nyolc között. Ezen a tornán Wales is kivágta a rezet. Megnyerte a B csoportot, legyőzte az északíreket, majd 3–1-re azokat a belgákat, akiktől mi, magyarok egy négyest kaptunk. Végül az elődöntőben a portugáloktól kapott ki (0–2). Hogy a címvédő spanyolok, a világbajnok németek sorra kihulltak, szóra sem érdemes. „Franciaország megnyeri az Európa-bajnokságot” – harsogták ők maguk és (majdnem) az egész világ. Az edzőjük: „Csapatom felkészültsége és a magam tapasztalata kizárólag a győzelmet eredményezheti.” A francia válogatottban mindig szerepelt egy üdvöske, aki a hátára vette a többit. Kezdetben volt Raimond Kopa, majd Michel Platini, aztán a közelmúltban Zinedine Zidane. Most felbukkant egy Antoine Griezmann, aki máris a torna gólkirálya. Minthogy a nevük után egyik sem francia, és látva a csapat többi tagját, ez aztán az internacionalizmus vagy a modern párizsi kommün. Mindazonáltal kevélységben sem volt hiány. Itt utalok írásom bevezető idézetére. Végül Portugália, a nagy sztár nélkül is meg tudta nyerni a bajnokságot. Színházban sem volt hiány. Előre látható volt, ő a Real Madrid sztárja, nem teszi ki magát esetleges sérülésnek, még hazája érdekében sem. Hordágyon vitette ki magát, majd félmeztelenül ünnepelt a mérkőzés végén. A franciáknak ez lett volna a harmadik nagy győzelmük világversenyen, a portugáloknak ez az első. Jól van ez így. Kopacz Zoltán, Csíkszereda [box type="shadow" ]Levélbontás oldalunkon az írásokat, leveleket szerzőik előzetes hoz­zá­járulása nélkül, mondanivalójuk tiszteletben tartásával, esetenként rövidítve jelentetjük meg. Az itt megjelent vélemények nem feltétlenül azonosak a szerkesztőségével.[/box]