kevés felhő
szórványos felhőzet
Esztétika
Van-e a háborúnak esztétikája? – hangzott el a költőinek szánt kérdés a Művészek ágyúdörgésben című kiállítás tegnap esti megnyitóján a Csíki Székely Múzeumban. A képeket végignézve megbizonyosodhattunk, hogy a háborúnak csak borzalmai vannak, a művészi ábrázolás bír esztétikai értékkel. Bár ezt a logikát követve, annak aki a háború, a hadviselés művészetéről beszél, az nyilván a háború esztétikáját is vallja.
Az első világháborúban sok művész vett részt, amolyan hadi tudósítóként készítették vázlataikat, műveiket a lövészárkokban, a harctereken, a táborhelyeken, a menekülők útvonalán, a felégetett településeken, s megörökítették számtalan katona arcvonásait, főtisztek és közlegények egyaránt szerepelnek a panoptikumban. Az arcokon néha az elszántság, a hősiesség tükröződik, de legtöbbször csak a meggyötörtség, a szenvedés, az elcsigázottság, a békés élet és az otthon iránti olthatatlan vágy tükröződik. Láthatunk csatajeleneteket fegyvert töltő vagy küzdő katonákkal, de láthatunk hullákkal borított csatateret, elesett bajtársat temető katonákat, feldúlt templombelsőt, felgyújtott várost. És láthatunk menekülő családokat, elcsigázott asszonyokat és gyermekeket, vonuló csapatokat és magányos bakákat, tábori templomi szertartást.
A művészek jelenlétükkel, munkájukkal a háborús propagandát kellett szolgálják, s e kötelességüknek eleget is tettek a katonák hősiességét vagy a hátország állhatatos kitartását bemutató plakátokon. De a harctéren fogant művek nemcsak az összeomlásig vezető töretlen győzelmi menetről szóltak, hanem a szenvedésről, a borzalmakról, no meg a vágyódásról.
A művészek haditudósításai hitelesek, holott nem törekedtek, törekedhettek a valóság gépies ábrázolására. Mint Szücs György művészettörténész megállapította, „egy-egy történelmi korszak vizuális anyagával való foglalkozás azonban nem csupán a művészettörténet feladata”, ugyanis „minden tudományág megtalálja benne a maga témáit, ilyenformán a hadtörténet a technikai eszközök megismeréséhez, a csaták rekonstrukcióihoz használhatja, az irodalmárok mint az elbeszélt történetek és leírt szövegek illusztrációihoz nyúlhatnak, a néprajz művelői pedig a különféle népcsoportok viseletének tanulmányozásához kaphatnak támpontokat.”
A Csíki Székely Múzeum termeit végigjárva és a kiállított anyagot végignézve sokféle élményben lehet részünk: a képzőművészet nyújtotta vizuális, esztétikai élmény mellett gyarapíthatjuk az első világháborúval kapcsolatos ismereteinket, megkereshetünk ismerős helyeket, tájakat, nyomon követhetjük azok metamorfózisát, barangolhatunk a múltban, dagaszthatja keblünket a hősiesség és szoríthatja szívünket a szenvedés látványa. Ennyire tömör, sűrített múzeumi élményben ritkán van részünk még a felfokozott vizuális élményekhez szokott korunkban is. Nézzük meg a kiállítást, lássunk a képek mögé és tanuljunk belőlük!
Sarány István
.jpg)
