A nyári hónapok jelentik az uborkaszezont a sajtó számára, ilyenkor válnak címlapsztorivá a máskor harmadrangúnak tartott, érdektelen események. A hétvége is eseménytelennek ígérkezett, az unalmat egyedül a csíkszeredai Régizene Fesztivál történései voltak hivatottak megtörni. Erre fel a tévéhíradók, az internetes portálok és a közösségi média izzott előbb a nizzai merénylettől, majd a török puccstól. Nizzában ugye egy tunéziai férfi hajtott be kamionjával a francia nemzeti ünnep alkalmából szervezett tűzijátékra összegyűlt tömegbe, 84 ember életét oltva ki. Törökországban pedig a hadsereg egy része próbálta átvenni a hatalmat, így akarva megállítani Erdogan államfőnek a hatalomkoncentrációra és az iszlám megerősítésére irányuló törekvéseit. A nizzai tragédia cinizmusa mérhetetlen: az európai polgári demokráciák születésnapjaként ünnepelt francia nemzeti ünnepen, a szabadság–egyenlőség–testvériség alapeszmék ünnepén hajtott a tömegbe a merénylő. A francia forradalom hármas jelszava határozta meg az öreg kontinens – no meg Észak-Amerika államai – modern kori történelmét, elindítva olyan eszmék térhódítását, mint a nemzetállamok születéséhez vezető nacionalizmus, a személyes szabadságért és a törvény előtti egyenlőséget hirdető liberalizmus, valamint az alkotmányosság iránti törekvés. Nos, bár ezek az elvek szépen hangzanak, a gyakorlatban nem valósultak meg maradéktalanul, s gyakran ürügyként szolgáltak a hatalom megszerzéséhez, az ellenféllel való leszámoláshoz, a terror alkalmazásához. Ennek dacára mindeddig jobb társadalmi berendezkedés nem jött létre sehol, s bár az ezeken az elveken nyugvó európai felépítmény minden eresztékében recseg-ropog, jobb, mindenki által elfogadhatónak tartott alternatívával senki nem jelentkezett. Az eddig felkínált alternatíva csupán a tekintélyelvűség, az ideológiai, vallási kizárólagosság. S ezzel el is érkeztünk a török témához: Törökországot 1923-ban Kemal Atatürk az európai típusú fejlődés útjára helyezte: polgári demokráciát épített, az egyházat kiszorította az államigazgatásból s a demokrácia védelmét erős, ütőképes, nagy tekintélynek örvendő hadseregre bízta. Az Atatürk által megszabott útról kívánja letéríteni az országot Erdogan elnök, s a jelek szerint a hadsereg éppen ennek védelmében próbálta meg eltávolítani az autoriter, a hatalom összpontosítására törekvő, az iszlám tanainak teret engedő államfőt. A puccs kudarca talán az Atatürk által meghatározott útról való letérést, az európai értékekhez való kötődés lazítását jelentheti. Európán lassan erőt ves z a félelem: Párizs, Brüsszel, Nizza – a történelmi jelentőségű városnevek immár egy-egy terrorcselekmény helyszínét jelöli. A félelem pedig hozzánk is begyűrűzött: hallottam olyan fiatalról, aki a merényletektől megijedve lemondta a bonchidai Electric Castle fesztiválon való részvételét. Tehát esemény volt bőven a hét végén, a címlapra igazi forró témák kerültek. De jobban örülnék annak, ha a Régizene Fesztivál tartaná a címlapot. Már csak azért is, mert megérdemli… Sarány István