havazás
És a szülőket ki fegyelmezi?
Mindig arra törekszem, hogy valami pozitív hangnemű kis írás legyen itt a nevem alatt, most azonban engedtessék meg, hogy olyasmiről írjak, ami elég hosszú ideje zavar, és mint hallottam, nemcsak engem. A különböző évzárókon, ballagásokon szerzett tapasztalataimról kívánok írni, főleg olyan történések kapcsán, ahol a főszereplők kisebb gyermekek. Időnként a kicsiket fegyelmezni, néha dorgálni kell, hogy viselkedjenek, ami önmagában így jól is van, csakhogy a kedves szülők sok esetben átpottyannak a lovacska másik oldalára, ilyenkor pedig arra gondolok, hogy: gyermek, gyermek..., de a szülőket ki kellene fegyelmezze?
Kezdjük ott, hogy az ünnepi műsor alatt szerintem nem szükséges „jó tanácsokkal” elhalmozni a porontyot: Állj egyenesen!; Vedd ki a kezedet a zsebedből!; Mosolyogj!; Hogy áll a nyakkendőd?; Mé’ nem integetsz mamának? – satöbbi, satöbbi... De még arra is akadt példa, hogy az ünnepség végén visszakérdezték a gyermektől az igazgató néni által elmondott mese lényegét, noha szegény vélhetően alig tudott figyelni a sok-sok intelem közepette.
Na és a szülőkre terelve a szót: jó lenne, ha olykor őket is tudná fegyelmezni valaki, mert hajlamosak néha elfelejteni, hogy épp miért, vagyis kiért vannak jelen. Biztos vagyok benne, hogy az esemény után is meg tudják osztani egymással a legutóbbi élményeiket, apuka pedig biztosan a műsor után is tud alkudozni telefonon, hogy eladja végre az autóját, motorbiciklijét, konyhabútorát, bojlerét ésatöbbi. Egy-egy pillanatban már azt vártam, hogy a kicsi ballagók mikor fordulnak hátra és mutatják kórusban, hogy: „Sssttt!”
Nyugodtan lehet mondani, hogy nekem – még – nincs gyerekem, nem tudom, mivel jár mindez, és mondhatják azt is, hogy én is ugyanezt fogom csinálni. De ez korántsem biztos.
Kertész László
-min.jpg)
